Általában úgy osztottuk be a napi három szakaszt, hogy aki aznap kettőt futott, az egymás után tette. A harmadik nap volt a kivétel, R nagyon nem akarta a középső, 17 kilométeres távot, szóval az övé lett a Badacsony- Révfülöp, aztán a Fövenyes-Füred, én meg ismételtem a tavalyi középsőt.
Így, hogy már a harmadik BSZM-em volt, szinte az összes szakasz megvolt már, néhány kétszer is. Kettő maradt csak ki: a második szakasz (Szántód-Szemes) az első napról, és az első szakasz a harmadik napról.
Az idő szép, napos volt, de szelesebb, mint addig, úgyhogy lementünk kocsival, amilyen közel csak tudtunk a rajthoz, és R bent maradt a melegben, amíg már nagyon kevés volt hátra a kezdésig. A rajtot már nem vártam meg, hogy Révfülöpön találjak parkolóhelyet, és jól is tettem, mert ott elég nagy tumultus volt. A mögöttem parkoló kocsi kérte, hogy kicsit álljak messzebb tőle (előttem már így se, úgy se volt hely egy plusz autónak), mert aki majd vezetni fog, nem túl tapasztalt. Mosolyogtam, hogy hát én se vagyok az.
Kivételesen a régi cipőmet vettem fel, amiben még 2018-ban a maratont futottam. Ezt valahogy sokkal jobban szerettem, mint az újat (pedig ugyanaz a típus későbbi évjárata), csak nagy távokra már nem merem felvenni, mert nagyon sok kilométer van benne. Hirtelen meggondolásból a hosszú futónadrágomat lecseréltem a térd alá érőre, de felül magamon hagytam a vékony, hosszú ujjú felsőmet is.
Több budafoki ismerősöm a maratonfüredet futotta, Révfülöpön szerencsére láttam is őket elhaladni a váltópontnál, és tudtam nekik kicsit drukkolni.
Nekem ma még mindig viszonylag könnyű dolgom volt, de ezt direkt így építettük fel: R az elejét nyomja jobban, nekem a végére lesz igazán nehéz. Ettől függetlenül azért ezt a bő 17 kilométert mégis úgy kellett lefutnom, hogy a lábaimban volt az előző napi 32, meg az azelőtti 16,3 kilométer. Úgyhogy arra számítottam, hogy nehéz lesz - ehhez képest meglepődtem, milyen könnyedén futok. R váltáskor mondta, hogy nagyon fáj a talpa, szóval picit aggódtam, hogy az én középső szakaszom elég-e neki arra, hogy kicsit összeszedje magát. Igaz, onnantól neki már "csak" kevesebb, mint 13 kilométer van hátra, és az utolsó napra se kell agyon tartalékolnia magát.
Az elején bele kellett rázódni a futásba, de aztán egyre jobban élveztem. Egy ideig R pont mellettem araszolt a kocsijával, úgyhogy tudtunk picit értekezni, meg ellőtt egy-két fotót. Később volt, hogy egy másik kocsiból épp a Still haven't found-ot bőgették, és valahogy az is jól esett.
Emlékeztem a fenyőkkel szegélyezett emelkedőre Zánkánál, meg arra is, hogy Akali után lesz egy még nehezebb kaptató. De nem viseltek meg nagyon, sőt, az emelkedőkön sorra hagytam le a belesétálókat.
Erről a napról nekem a harmadik szakasz volt a nagy kedvencem, az udvari szív alakú sírkövekkel és (B)Aszófővel, de azért ez se rossz, főleg a két kis templomot szeretem nagyon Akalinál, utána a cuki kis házakat, és az éppen virágozni kezdő fákat az utak mentén. Még Révfülöp után is többször kísértésbe estem, hogy megálljak fotózni, olyan szép volt a Balaton, de úgy éreztem, túlságosan kizökkentene a ritmusból.
Kicsit ijesztő volt abba belegondolni, hogy ahogy közeledtem a távom vége felé, az még mindig nincs a fele se az utolsó napi adagomnak, de mindenesetre nagyon biztató volt, hogy ha lehet, még az első napinál is örömtelibbre sikerült ez a futás. Azt hiszem, Rezső energiáit is érezhettem, meg az is jó volt, hogy húgom is, R is küldtek peep talk-okat endomondon.
Fövenyesnél R leváltott, a kocsit megtaláltam, némi bénázás után ki is álltam, és mehetett az araszolgatás Füredre. Tavaly lekéstük R befutóját, mert gyors volt, most időben odaértem, mert tényleg nagyon fájhatott a talpa, fáradt is lehetett (benne jóval több kilométer volt ekkor, mint az én lábaimban), és emiatt lelassult kicsit.
Idén más szálláshelyünk volt, mint az előző két évben. Ennek az volt a hatalmas előnye, hogy közel volt a versenyközponthoz, így nem kellett másnap vacakolni a parkolással, egyszerűen a szállás előtt hagyhattuk a kocsit. A másik hely kicsit talán olcsóbb volt, és a vacsora is benne volt az árban, de pozitív meglepetésünkre itt is volt egy kis délutáni snack.
Este lesétáltunk a Tagore sétányra, és sikerült nagyon finom halászlevet enni. Olyan fáradt voltam - elsősorban fejben, nem is fizikailag -, hogy majdnem ránk verték a szomszéd asztal kacsacombját is, szerencsére R résnél volt. Én csak pislogtam, hogy miért is nem elég a pénz, amit kikészítettem, és amiből még bőven vissza is kellett volna kapnom.
A hengerezés és nyújtás már kifejezetten fájdalmas volt, de ezúttal se spóroltam le.
Nekem igazából csak most következett a neheze.
Harmadik nap, teljes táv: Badacsony-Balatonfüred, 43,6 km
R része: Badacsony-Révfülöp, 13,5 km és Fövenyes-Balatonfüred, 12,8 km
Én részem: Révfülöp-Fövenyes, 17,3 km. Átlagos tempó:5:49/km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése