Utószilveszteri buli

Társkeresésben eléggé bezárkóztam és befordultam év végére.
Úgyhogy nem is volt kedvem elmenni az utószilveszteri bulira, amin I tavaly részt vett.
D (az egyik kiránduláson összeszedett új barátnőnk) beugratott, mert azt mondta, hogy jönni fog, de végül visszamondta.
Erősen gondolkodtam, hogy így, egyedül, hogy nincs meg a fix röhögőpartnerem, menjek-e, de végül mégis rávettem magam.

Azt a negatív hisztit, amit előtte lecsaptam!
Hogy úgyse lesz jó pasi.
Meg úgyis zárkózott vagyok.
És nem akarok menni!

Amikor odaértem, eléggé elveszve éreztem magam. Sorsolással kerültünk asztalokhoz, és én jó darabig egyedül árválkodtam az enyémnél. Egy másik asztalnál egy magas, elég jó pasi fixírozott feltűnően. Néha visszanéztem rá.

Aztán egy idő után szállingózni kezdtek hozzám is az asztaltársak. Akikre emlékszem: egy kicsit fura, hallgatag lány, egy fiatal IT-s fiú, egy magas, nagyon távolról Daniel Craigre hangyányit emlékeztető, nálam azért lényegesen idősebb pasi, az ő kollégája (egy alacsonyabb férfi), és talán két korombeli vagy fiatalabb, csinos lány.
Daniel Craig, a feszültséget oldandó elkezdett kártyatrükkökkel szórakoztatni minket. Meg a beszédével.
Hú, az a pasi kissé sok volt nekem.

Később átült hozzánk egy nagyon jóképű fiú, kicsit dumálgattunk, de aztán már ment is tovább más asztaltársaságok jó csajait boldogítani.
Én meg kimentem a bárpulthoz a sörömért, és akkor hozzám csapódott az alacsony srác (Daniel Craig kollégája), és kiderült, hogy egész jól el tudunk beszélgetni.
Nem tudom, hogy mi volt velem azon az estén, pedig esküszöm, hogy totál bezárkózva érkeztem, és olyan sokat talán nem is ittam (ok, lecsúszott pár sör), de valahogy azt éreztem, hogy erre a fiúra egész jól rá tudok hangolódni. Külsőre nem tetszett, az is zavart, hogy alacsonyabb, de ez nem számíthat, ha egyébként meg sok minden más jó.

Voltak közben játékok, volt, hogy Daniel Craig lecsapott rám, és csak mondta, mondta, mondta, miközben kicsit féltékenyen néztem, ahogy az alacsony srác egy nagyon csinos, szőke lánnyal beszélget, akivel a WC-ben egyébként megbeszéltük, hogy ismerjük egymást, mert a havervagyon egyszer egy asztalhoz sorsoltak minket.
Később az a pasi is beszélgetésbe próbált elegyedni velem, aki az elején még nagyon nézett a másik asztaltól, de hiába volt jóképű, egyszerűen minimális összhang se volt köztünk.

Az asztalok "jó csajait" végig látogató  jóképű is szólt egyszer nekem, hogy ne menjek el, amíg nem dumáltunk, de mivel ő inkább a táncolós részen volt, én meg oda be se merészkedtem, ez aztán elmaradt.

Végül megint az alacsony férfi társaságában kötöttem ki, aki olyankor, amikor nevetett, emlékeztetett az ezeréves nagy szerelmemre, A-ra (aki iránt az érzéseim, bár egy időben azt reméltem, a barátságunk nem csak bennem alakult át valami mássá, de sajnos mindig plátóiak maradtak. Nagyon régi történet már ez, basszus, kiszámoltam, és húszéves lassan! 2018-ban egyébként kétszer is összefutottam vele, egyszer szó szerint, a Kamaraerdőben, amikor tesómmal és két barátnőjével futottunk, meg egy esküvőn. Ő már réges-rég nagycsaládos apuka).

Hajnalban már az a néhány ember, aki még maradt, nagyjából úgy könyvelt el minket, mint egy szerelmespárt.

T (alias alacsony fiú) aztán elkísért a Móriczig, akkor mondjuk már egy kicsit azt éreztem, hogy valószínűleg sok voltam, nem kellett volna ennyire biztatnom, nekem kezdett kiürülni a sör, és jönni a józanodás.

Mindenesetre az egész este élménye nagyon jó volt, azt éreztem, hogy éltes korom ellenére is tudok még tetszeni férfiaknak, hiszen Daniel Craig, meg a magas (de béna) fiú is értésemre adta, hogy tetszem nekik (a másik jóképűnek is, bár ő aztán szerintem talált bőven alternatívát), T meg egyenesen odáig volt.

T-vel szerdára beszéltük meg a randit, és valahol vártam is, mert kíváncsi voltam, megint tud-e működni ez az egy hullámhossz.
De sajnos nem működött.
Hosszú napom is volt, elég idegbeteg (rögtön hajnalban kocsiról hótakarítás közben kocsikulcs elhagyása, másik kulccsal Bajára lehúzás, dolgozás, visszavezetés, kulcs továbbra sincs meg, kocsi a munkahelyi garázsba, el ne lopják, stb.), de az is ott volt, hogy azt kellett beismernem magamnak, hogy alapvetően ami miatt úgy igazán hathatott rám ez a pasi, az volt, hogy A-ra emlékeztetett.
Legalábbis most ezzel magyarázom.
Csak ő nem A.
Igazából az arca sem tetszik, és sajnos hiába magyarázom magamnak, és látok tök cuki és boldog párokat, ahol magasabb a lány, de mégis zavar a magasság téma (persze ki tudja, ha csak ez lenne, talán mégis túl tudnék ezen lendülni).
Most nem tudtunk olyan jókat beszélgetni, nevetni pláne nem (ebben nyilván én vagyok a hibásabb).
Akar még velem találkozni, úgy tűnt, totál oda lett értem, én viszont - ahogy többnyire szoktam - bezárkóztam.
Még nem tudom, hogy legyen, mert azért lelkifúróm is van, hogy így adtam alá szombaton a lovat, meg hát ki tudja, lehet, hogy mégis volt ott valami szombaton A emlékképén kívül, ami talán-talán visszajöhetne, csak ahhoz nekem nem is tudom, mi kellene, talán csak szép nyugodtan haverkodni - de ha ő már rég többet szeretne, akkor az úgyse fog működni.

Egyébként meg pont szerda este még Kálmán1 (a sítúráson keresztül ismert banda tagja) is bejelentkezett egy kicsit megkésett BÚÉK üzenettel, és utána chatelgettünk picit. Őt is bírom, külsőre egyértelműen ő lenne a favorit, és néha-néha úgy tűnik, hogy a kicsit karót nyelt egyéniségén csak-csak át tud csillanni némi lököttség is. De azért azt még eléggé keresgélni kell.
Meg persze simán lehet, hogy ő egyébként nem is akar tőlem semmit.

Úgyhogy vannak hébe-hóba pasik a környezetemben, csak hogy bárkivel képes lennék-e összejönni, azt nem tudom.

Velem biztos, hogy van valami baj, hiszen majdnem 40 éves koromra összesen egy párkapcsolatom volt (J-vel, oké, vele kétszer is, de az első az nekem még nagyon-nagyon éretlen korszakomra esett). A nemmondjukkimilyennevű meg sose volt rendes kapcsolat. Egy másodpercig se, még akkor se, ha a mindenféle szünetekkel együtt is majdnem öt évig ki-bejárkált az életembe.

Az mindenesetre jó, hogy attól függetlenül, hogy szép lassan minden létező társkeresőről lejöttem, még tudok néha találkozni férfiakkal.

Az a szombat este meg önmagában egy igen kellemes, önbizalomépítő, szép este volt.
Remélem, T-nek nem taposok túlságosan a lelkébe.