Ma egy nagyon jó kis programom volt: régi vívótársam, Sz jött el hozzám (sajnos edzésekre az utóbbi időkben nem tud járni), hozta a feleségét (egy ideig ő is vívott, onnan ismerik egymást) és a tündéri <2 éves kisfiát (azok a szemek!)
Meghirdettem az eseményt a többi vívónak is, de senki se ért rá.
Amíg Sz-szel futottunk (illetve próbáltunk, mert most szegénynek nagyon nincs kondija), addig a felesége és a kisfia a gáton sétáltak.
A végállomás az emeletes buszoknál volt, ahol egy kellemeset fröccsöztünk-lángosoztunk.
Hazafelé elmentünk egy asztalnál, ahol egy ismerős figurát vettem észre - ő volt az a randim, ami szerintem kifejezetten jól sikerült, bár külsőre nem volt annyira az esetem, de szívesen találkoztam volna vele még egyszer, csak nem jelentkezett.
Most is valószínűleg randija lehetett, persze nem volt rájuk írva, hogy első, vagy többedik.
Köszöntem neki, ő is nekem.
Ennyi a nagy sztori.
Örülök, hogy eszembe jutott felhívni Sz-t, és talán még össze tudunk hozni egy-két közös kocogást.
Nyilván a mainak számomra nem volt túl nagy edzésértéke, de nem csak az számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése