Társkeresés újratöltve

Úgy gondoltam, egye fene, népszerűséghajhász leszek.
Sose pörgött úgy a forgalom a blogon, mint amikor belevetettem magam a társkeresésbe.

Most azért nem fogom.

Nem érzem magam képesnek rá, hogy ugyanazt elkezdjem, amit 2012 környékén.

De apró kis lépéseket teszek.
Holnap egészen sok lépést, mert kirándulni fogok.

Mielőtt J-vel összejöttem, két "másképprandin" voltam, egy biciklizősen és egy borkóstolóson. Egyiken se ismerkedtem meg olyan pasival, akivel aztán kialakult volna valami (a borkóstolósról egy fiúnak adtam egy esélyt, és találkoztam vele még egyszer, de valahogy sajnos inkább idegesített, és ezért nem próbálkoztam vele tovább), de mind a kettőn nagyon jól éreztem magam. A biciklisen azért, mert majdnem otthon maradtunk E-vel, annyira borzasztó volt reggel az idő, de aztán mégis mentünk, és jól tettük, mert a fiúk nagy részét nem, a lányokat viszont elrettentette a szakadó eső, így nagyjából királylányként tekerhettük a pedálokat. A borkóstolóson (oda nem jött velem ismerősöm) a feszengős kezdés után az alkohol olyannyira feloldotta a gátlásokat, hogy egy keményebb maggal a hivatalos program után  úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább az éjszakába. Aztán mielőtt a következő hasonló programra rávettem volna magam, jött J, az érzés, hogy olyan természetes az, hogy mi együtt vagyunk, és milyen jó az is, hogy nem kell már keresgélnem.

Azt hiszem, sose fogom azt megérteni, ami velünk történt.

Nem én akartam, hogy újra ilyesmikkel kelljen foglalkozom, de most ez van. Holnap újra egy ilyen csoportos randevúra megyek, ahol nem túl sokat teszek arra, hogy találkozom bárki "olyannal", viszont április van, éppen kipattantak a fákon a rügyek, holnapra is szép időt mondanak, több óra kirándulás - egy szombati napra mi kell más?
I is jön, úgyhogy megbeszéltük, hogy elhappoljuk egymás elől a kinézett pasikat, akkor is, ha igazából nekünk nem is tetszene, csak hogy kiszúrjunk egymással.

Ezen kívül kolléganőm unszolására elmentem egy professzionális társkereső irodával megbeszélésre. Azon kívül, hogy rettenetesen drágák, nyilván nem tudják garantálni ők se, hogy majd velük társra lelek, de azt gondolom, most éppen van valamennyi pénzem, szóval egy esélyt lehet, hogy ők is kapnak.

Tinder, meg az összes ilyesmi - nem hiszem, hogy képes lennék rá.

Úgyhogy egyelőre ezek vannak, meg a tavasz, aminek nagyon örülök, és hálás is vagyok, mert a héten meglepően jó állapotban voltam, és ez maradjon legalább így, de inkább javuljon, ha lehet, főleg az, ahogy a jövőt látom.