Miért is lett céges autóm?

A munkámhoz nem kell, és nem is jár autó.
Valamilyen használtat persze vehetnék, de egyszerűen nem érné meg: bkv-val ezerszer egyszerűbben eljutok dolgozni, ahol egyébként parkolni se tudnék. Tény, hogy időnként hétvégéken jól jönne utazáshoz, adna egy szabadságot, de még ha alig használom is, van egy csomó költsége. Egyelőre van jobb helye a pénznek, inkább a lakás célú megtakarításaimat növelem vele szép lassan.

Amikor az első ember jött a céghez abba a pozícióba, ahova én is átkerültem tavaly januárban, mikor A elment szülni, az ő szerződésébe bekerült az autó. Neki ez a béralku része volt, előző helyén is volt céges autója, ráadásul orvos (aki pedig nem orvos, az csak másod-vagy harmadrendű ember nálunk), és egyébként se szánták hosszú távon arra a munkára.
Elég hamar át is került egy magasabb, szakmailag hozzá jobban passzoló pozícióba.

Helyére egy másik orvost vettek fel. A munkakörhöz az autó továbbra se járt, de mivel az első ember munkaszerződését írták át az ő nevére, véletlenül benne maradt az autó is (legalábbis én úgy tudom, hogy ez történt.). Később ez az illető is sokat fejlődött, és most már van olyan magas pozícióban, hogy amúgy is lenne céges autója.

A viszont nagyon sokáig küzdött nem orvosként azért, hogy ő is ebbe a pozícióba kerüljön. Neki eléggé szüksége is van az autóra, mert messziről jár be (más kérdés, hogy ez a munkáltatót nem kell, hogy érdekelje). Amikor végül, hosszabb küzdelmek után kinevezték, számított arra, hogy ő is kap autót, mint ahogy az őt megelőző két dolgozó is kapott, de nem így történt.
Állítólag volt, aki az osztály részéről kifejezetten ígérte is neki az autót, de a helyi szinten meg máshogy gondolták, szóval kommunikációs gondok is voltak cégen belül, mindenesetre A-ban ez elég keserű szájízt hagyott, amikor elment anyaságira.

Jöttem a helyére én, szintén nem orvos, valamint az egész sztorit ismertem, szóval egy percig se számítottam arra, hogy autót kapnék. Nem is reklamáltam, egyszerűen nem volt mire.
A megbízásom is csak addig szólt, amíg A vissza nem jön. Úgyhogy részben emiatt se igazán találtam a helyem az osztályon, valahogy folyton ott lebegett a fejem fölött az ideiglenesség, bár mivel nem éreztem azt, hogy ez lenne amúgy életem munkája, annyira nem is izgattam magam, hogy el kell majd onnan mennem. Az az egy zavart, hogy az előző munkakörömet még kevésbé szerettem.
A végül jóval hamarabb visszajött, mint gondoltam volna (bár mindig hangsúlyozta, hogy nem szeretne sokáig otthon maradni, de nekem mégis szokatlan volt, hogy egy év után újra jelentkezett.)
Idő közben velem nagyon elégedettek voltak, és nem akartak elengedni az osztályról, hacsak én nem akarok elmenni, szóval azt találták ki, hogy előléptetnek senior-rá. Egy év után úgy, hogy igazából még most sincs sok lövésem arról, hogy ezt a munkát hogy kellene jól csinálni. Ráadásul azóta totál el is fáradtam és kiégtem, szóval nem vagyok abban biztos, hogy ma is ugyanúgy meg akarnának-e tartani, de ezt lehet, hogy az én szokásos kishitűségem is mondatja velem.
Nagy főnököm jelentette be nekem ezt az előléptetős dolgot, és azt is hozzátette, hogy a senior pozícióhoz már jár az autó. Hümmögtem, hogy oké, de mivel úgy tudom, hogy A-nak is ígért már autót, így igazából nem hittem el neki.
Jól is tettem, mert mikor megkaptam a kinevezésemet a helyi főnökömtől, egy szó nem volt benne autóról.
Én meg nem reklamáltam, mert továbbra se gondolom, hogy ez nekem járna, valamint annyira nem is érdekelt a dolog. Bár most, hogy belegondolok, az gáz, hogy nincsen átlátható szabály (vagy legalábbis mi nem tudunk róla), hogy voltaképpen melyik pozíciókhoz jár autó, és melyikekhez nem.
A viszont, amikor visszajött, megint reklamált picit,  és bár eleinte úgy tűnt, hogy a helyi vezetés hajthatatlan, és rossz néven veszik A "követelőzését" (részéről ő csak azt kérné, amit neki valaki megígért, és amiért dolgozott évekig), de egyszer csak váratlanul mégis szóltak, hogy akkor kapok kocsit.
Első kérdésem, hogy de ugye A is? Ha ő nem kapott volna, én visszamondom.

Ez most tudom, hogy jó hosszú volt, csak nagyjából össze akartam magamnak szedni, hogy sikerült végül úgy autót kapnom, hogy én egy szalmaszálat nem tettem keresztbe érte, szegény A-n van most a bélyeg, hogy követelőzik, miközben tulajdonképpen nekem is ő kaparta ki a gesztenyét.
Persze meg lett kicsit ideologizálva, hogy majd a munkánkhoz mikor és hogyan kellene használnunk (nem túl életszerű helyzetek), de alapvetően ez egy hatalmas plusz juttatás.

Nem csak az autó, és a havi benzinpénz, hanem például a parkolókártya az itteni mélygarázshoz, vagy a havi egy külső-belső és egy külső mosatás, szervizelés, casco, és a többi.

Amikor még a fő főnököm elmondta nekem, hogy senior leszek, és belengette az autót, megkérdezte, hogy ugye tudok vezetni. Őszintén elmondtam, hogy jogosítványom van, de rutinom egyáltalán nincs.
Erre ő azt felelte, hogy tulajdonképpen a legjobb dolog, hogy egy céges autón tanulhatok, azt gyötörhetem meg, és nem egy sajátot.

Tökéletesen igaz.

Gyakorlatilag úgy néz ki, hogy a munkahelyem nagyvonalúan finanszírozza azt, hogy végre-valahára vezetési gyakorlatot szerezzek.

Persze addig még hosszú az út.