2015. május 5., kedd

Lassan itt az első koncert - Ruhapara - Brácsás bácsi back

Vegyes érzéseim vannak, mert úgy érzem, nem állunk igazán jól, hogy valami miatt nem elég hatékonyak a próbák (miközben továbbra is nagyon szeretem a kulturált és pozitív hangnemet), ennyi idő alatt egy ilyen nehézségű darabbal már rég kész kellene lennünk, már amennyire amatőr létünkre készen tudunk lenni.
Talán kellett volna egy-két szólampróba, de lehet, hogy ezen se múlt.
Szintén nem tetszik ez a "kötelezően bokáig érő szoknya" dili, szerintem ennyire nem kellene komolyan vennünk magunkat. Jó, hát jövőre a Zeneakadémián legyen hosszú szoknya, addigra talán mindenki be tud valamit szerezni, akinek most nincs, de az összes fellépésünkre ez ne legyen (szerintem) irányadó, főleg mondjuk egy Aulás koncerten, ahol otthon vagyunk, saját közegünkben. Érthető sokak felháborodása, hogy nem kevés pénzt öltek a ruhatárukba, kifejezetten olyan ruhákba, amiket csakis a zenekari fellépések miatt vettek meg, mert máshova úgyse hordanák. (Így vagyok a Rómában vett ruhámmal, ha nincs a zenekar, nem vettem volna meg. Nem mini, de térd felé érő, csinos, szűk ruha, csipke betoldással a vállánál - még szívesen felvettem volna egy-két koncertre).
Ez nekem picit túlzó, nem emlékszem, mikor lettünk ilyen prűdek. Nyilván én se értek egyet azzal, hogy valakinek köldökig legyen dekoltálva a felsőrésze, a szoknyája meg szűk mini, amiből a bugyi színét még az utolsóelőtti sorokból is kiveszik - de nem gondolnám, hogy kizárólag bokáig érőben lehet szalonképesen kinézni.
És oké, azt el tudom fogadni, hogy mondjuk egy Zeneakadémia más, az mégis egy szentély.
Csak az, hogy a saját pénzünkből milyen ruhatárba fektettünk be eddig, és milyen ruhákat veszünk - azt nem hiszem, hogy ilyen egyéni döntés alapján kellene egy az egyben ránk erőltetni, felülírni.
Más, ha kapunk ruhapénzt, más, ha van egyenruha.
Annyit lazult az előírás, több finoman megfogalmazott tiltakozás után, hogy a bokáig érő kitétel most májusra még nem lesz érvényben, mert akinek nincs, valószínűleg nem is tudna addig szerezni, de hosszú távon ez lesz az irányvonal.
Mondván, hogy legyünk egységesek.
Hát jó, de én még mindig azt gondolom, hogy egy "sima" koncerten elég lenne a kulturált ruha (térdig érő legalább, mondjuk, bár nem kell centizni), fekete harisnyával. Nagyobb alkalom meg legyen attól is nagyobb alkalom, hogy akkorra időzítjük az igazán nagyestélyis megjelenést. Például.
Ha már nincs egyenruha (de szerintem ne is legyen).

Erről nem is akartam ennyit írni, ez az én véleményem (és még néhány nőnemű zenésztársamé), mások meg máshogy gondolják.

Viszont amiről írni akartam, hogy mennyire meglepődtem (jó értelemben), amikor az egyik vonóspróbán régi jó ismerősként megjelent - kedves öreg brácsás bácsi.
A próbavezénylés során elég hamar kiderült, hogy nem jó a keze, nem tud egy egész zenekart egyben tartani, de vonósként nagyon hasznos tanácsokat tudott nekünk adni, és kedves, pörgős egyéniség volt. Aki ráadásul nemhogy nem sértődött meg azon, hogy nem őt választottuk, hanem megerősítette, hogy bármikor szükségünk lenne a segítségére, akár szólampróbához, egyebekhez, szóljunk.

Mivel Búgócsiga nem ért rá, így éltünk a lehetőséggel.
A próba tényleg nagyon hasznos volt, még nekem is, pedig én általában úgy reagálok arra, ha valaki ujjrendet merészel tanácsolni nekem, hogy ugyan már, én ezt jobban tudom, hagyjon engem békén a hülyeségeivel. De be kellett látnom, hogy Brácsás bácsi javasolt ujjrendjei tényleg sokkal jobbak voltak. A probléma csak az, hogy bizonyos helyeken már annyira begyakoroltam a sajátomat, hogy már nem tudok átállni, de van olyan rész, ahol még szerencsére át tudtam magam programozni.
A humora olyan, amilyen, tőlem néha igen messze áll, de legalább feldobja a próbát, vagy legalábbis igyekszik.

Még egyszer eljött hozzánk, de akkor tutti próbát tartott, és az már nem volt annyira hatékony, bár attól függetlenül, hogy vonós, azért a fúvósoknak is tudott szerintem hasznos tanácsokat adni.

Egyébként meg Kölyökfoxihoz is volt szerencsém nem olyan régen, egyik vívótársam esküvőjén, mikor a fegyvereket tartottuk sorfalban a kivonuló párnak, mellettünk egy kis fúvósegyüttes rázendített különböző filmzenékre, Hármaska dirigálásával.

Nincsenek megjegyzések: