Egyébként se vagyok oda a Kék Duna keringőért...ha már keringő, akkor inkább Csajkovszkij bármelyike, vagy Berliozé a Fantasztikus szimfóniából, vagy a Gounod Faustból kerengjünk, vagy még Sir Anthony Hopkins bácsiét is előbb hallgatom meg.
De az a rémületes szintetizátoros plintyplinty pürüpütyü Strauss-verzió, amit szinte minden reggel hallgatnom kell, amíg a Kálvinon vesztegel a villamos, azzal engem kínozni lehet, sőt, bármilyen el nem követett vétkemet bevallom, csak hagyják már végre abba!
Nem lehetne valami megállapodást kötni, hogy havonta összedobunk ennek a koldusnak, csak hagyjon békén minket reggelente?
Egy fokkal kevésbé szenvedősen indulnának a dolgos hétköznapok...
Ahogy bezárul a villamosajtó, mindig elkezdek gyorsan magamban valamilyen zenét hallgatni, hogy elnyomjam, de ezeket az emlékeket lehet, hogy csak pszichológus segítségével tudnám rendesen feldolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése