Első próbáink Búgócsigával

Még csak két próbánk volt Búgócsigával, szóval nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de egyelőre úgy tűnik, hogy a zenekar tényleg jól választott.
Fiatal kora ellenére nagyon határozott és igényes, viszont ehhez kedves és mosolygós is.
Egyelőre a pozitív ösztönzőket részesíti előnyben, de igenis szólt, ha zavarta az alapzaj (meg a késés, ami egyrészt az én saram is volt, pénteken orvosi cuccok miatt késtem - igazság szerint elhiszem, hogy zavaró, de nagyon sokan nem jó dolgukban késnek, hanem mert a munka sajnos elsőbbséget élvez).
Kérdés persze, hogy majd ha csökken a türelme és lelkesedése, mennyire tud megmaradni ilyennek, mert ez a zenekar előbb-utóbb mindenkit kiakaszt.
Viszont valahogy olyan érzésem van vele kapcsolatban, hogy egészséges személyisége van, és majd kezelni tudja a nehezebb helyzeteket.

Ma vonós próba lesz, kíváncsi vagyok. Remélem, nem fog annyira ránk szállni, attól be tudok görcsölni. Csak nagyon pici időm volt szombaton gyakorolni, de kétség kívül előny, hogy ezt annak idején már játszottam. A gyakorlást nem úszom meg, mert csak úgy maguktól nem jönnek vissza a hangok, de legalább a fülemmel már rég tudom, hogy minek kellene szólnia, és az ujjaim is könnyebben megtalálják a helyüket, mintha teljesen új lenne. Annak idején ezt sokat gyakoroltam, és szombaton már kezdtem érezni, hogy talán jönnek vissza az akkori emlékeim.
(első próbán picit csalódtam, mert nem tudtam olyan jól eljátszani, kevésbé emlékeztem rá, mint vártam).
Amúgy nagyon jó ez a Franck - talán egy picit jobban örültem volna egy olyan darabnak, amit még nem játszottam, de egyrészt a zenekar nagyobbik részének ez is új, másrészt nagyon jókat nosztalgiázok rajta.
Mondjuk örülnék neki, ha az akkori basszusklarinétosunkkal játszhatnánk...