Eleinte Tizenhármasnak a Futballbíró becenevet adtam volna, mivel megtudtuk, hogy a karmesterkedés mellett ezzel is foglalkozik (majd jól odacsap a kezünkre síppal a hamis hangoknál), de annyira fel volt pörögve, olyan fordulatszámmal égett, hogy végül átkereszteltem magamban.
Elsőre az volt róla a benyomás - amit később is megtartott - , hogy nagyon határozott.
Elmondta, hogy tavaly végzett karmester szakon, utánunk keresett, hallott rólunk rádióriportokat, olvasott kritikákat, és ahogy a kiírásunkban is szerepelt, bizony minden karmester álma egy külön bejáratú zenekar.
A Britten első tételt vettük, viszonylag sokat csiszolt rajta (záróhangok hossza, például), majd félretette a Mahler első tétel miatt.
Hogy mondjam...itt még néhány fordulatszámmal nőtt a pörgése. Voltak nekem nagyon tetsző megjegyzései (hogy ennél és annál a résznél ez és az a szólam nagyon nézzenek össze, és kamarazenéljenek - ez például nagyon bejött nekem). Vagy például a Moszkva térnél csikorgó villamosok és a tétel eleje üveghangjai, ami nem saját hasonlat ugyan, de nem plagizált, mert megjelölte a forrást (Ligeti).
A próba remekül felépített és pörgős volt, és Búgócsiga is ráment az akkord tisztogatásokra is.
Ha valami nem sikerült, akkor jött a bátorító "Semmi baj!", ha valami sikerült, akkor meg megdicsért.
Énekelt is néha, ha úgy adódott.
Nem éreztem benne azokat a nagy ívű zenei elgondolásokat, amiket Tom Cicában, de ettől függetlenül rendben voltak a kérései.
A szünet után legnagyobb bánatomra a negyedik tételt vettük, viszonylag kevesebb megállással.
Itt már folyt róla a víz (előrelátóan bekészített egy törölközőt), és ha lehetett, még emelte a fordulatszámot.
Nagyon jó volt a füle, és a kezére is tudtam menni, rendkívül széles, nagy mozdulatokkal, néha beszámolással jelezte, ha valamit máshogy kér, mint ahogy megszoktuk.
Akkora összhang nem volt vele nekem személyesen, mint Egyeskével, de ugyanúgy nagyon felpontoztam.
Most már feladtam, hogy következetes legyek magamhoz, úgyis a végén még lehet, hogy újra rangsorolunk, és úgyse a szigorú átlagpontszám fog dönteni, ahhoz túl sokan vannak együtt.
Szóval az, hogy Búgócsiga 67 pontot kapott tőlem, nem feltétlenül jelenti azt, hogy adott esetben például ne akarnám mégis Kölyökfoxit jobban, egyszerűen azért, mert ő egy picikét szimpatikusabb.
Gondban is lennék amúgy a rangsorolással, mert szinte mindig máshogy tenném sorba a top5-öt (egyeske kilőve, mert ő úgyse lesz szavazásra bocsájtva).
A legjobban Tom Cica próbáját élveztem, de nem biztos, hogy képes lenne/akarna egy olyan amatőr zenekarral vacakolni, mint mi vagyok. Kölyökfoxi ebből a szempontból sokkal motiváltabbnak tűnt.
Nekem Búgócsiga is nagyon bejött, de A szerint ő G2, és neki nem volt szimpi.
Lehet, de nekem inkább Maximalista volt a G2.
Viszont nem vagyok annyira jó emberismerő, szóval engem meg lehet arról győzni, hogy vannak, akik szimpatikusabbak/jobban passzolók a zenekarhoz, mint Búgócsiga.
Az biztos, hogy Maximalistát és Sármőrt én a kívánságlista végére tenném.
Az a jó, hogy tényleg nagyon jók közül válogathatunk.
Bejelentették tegnap, hogy már csak öt versenyző van hátra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése