Karmestert keresünk - szubjektíven. Tizenketteske, szegény...

Amikor először megjelent, messziről hirtelen azt hittem, exsógorom öccse jött.
Azt gondolom, jobban jártunk volna.

Szegény Tizenketteske, pedig a keze neki se volt rossz, én legalábbis le tudtam róla olvasni, hogy mit akar. De hogy még egy ilyen határozatlan, bocsánat, hogy élet típust!
Finoman szólva nem volt a szavak embere, viszont ezt nem tudta olyan elementáris zenei/mimikai kommunikációval pótolni, mint Dudá.
Rögtön az elején hihetetlenül sete-suta volt a bemutatkozása, melynek lényege nagyjából annyi volt, hogy meglepődött azon, hogy próbavezényelni kell.

A Mahler első tétellel kezdtünk, néha megálltunk, de alig lehetett érteni, hogy mit kér. A Britten második tételben talán volt egy-két használható instrukciója, de alig emlékszem rá - és nem csak azért, mert sokat vártam ezzel a poszttal, hanem már rögtön a próba után nem nagyon voltak emlékeim, annyira színtelen volt.
Utána a Mahler harmadik tételét vette volna, és nagyon meg volt lepve, hogy az nem a próbavezénylés anyaga. Mint aki el se olvasta a kiírást. Ettől függetlenül én örültem volna, ha azt vesszük (jó, az elején végig énekelni kellett volna, mert se bőgő szóló, se első fagott nem volt), mert már olyan rémesen unom az elsőt és negyediket. Ja, kitérő: csütörtök reggel a Mahler első tétele volt a feladvány a Muzsikáló reggelben, és ha nem maradtam volna le magáról a kérdésről, még talán be is telefonáltam volna, hogy a rádió hallgatók előtt beszéljem ki magamból a művel kapcsolatos frusztrációimat), de végül nem egyezett bele a zenekar hangadó része.
Jó, akkor legyen a második tétel.
Jajj. Hát az se anyag.
Akkor legyen most szünet - mondta kínjában.
A szünet után megint az első tételt vettük, gondolom, a negyedikből egyáltalán nem készült. Szintén nincs sok emlékem, inkább az beszédes, hogy vissza akart térni az építkezős részre még egyszer, mert
"Még sose vezényeltem ezt a művet, és valószínűleg nem is fogom."
Fő az önbizalom.
Egy instrukciójára mégis emlékszem: a tartott szólamok legyenek halkak. Utána a mozgó szólamoktól is a sokszoros pianissimot kérte. Tehát lényeg, hogy mindenki legyen halk. Jó.
Az értékelőlapjára annyit írtam, hogy szerintem benne nagyon sok jó dolog van, de HIGGYEN MAGÁBAN.
Szegényt rettenetően lepontozta mindenki, röpködtek az egy pontok - nálam 36 pont lett, ami tekintetbe véve, hogy eddig a legalacsonyabb pontszámom is ötven felett volt, szintén gyalázatosan alacsony.
Nagyon megsajnáltam, de ez neki nem való, legalábbis amíg ennyire önbizalomhiányos, és ennyire nem tud kommunikálni.
A végén egyébként azt hittem, szépít picit, amikor megpróbálta elmondani, hogy milyen nagy élmény volt velünk ez a próba, mert itt mindenki mennyire élvezi a zenélést. De ezt is elrontotta, mert aztán arról hebegett-habogott, hogy nem is érti, mit keresünk mi ott (nyilván nem ezt akarta mondani, de nagyon bután sikerült).

Kiszivárgott viszont, hogy áll most a verseny, és eléggé meglepődtem. Nem jó értelemben.
Tom Cica "csak" harmadik, első két helyen Maximalista és Sármőr állnak.
Jó, hát sejtettem én, hogy Maximalista nagyon sokaknak bejött, és Sármőr meg sok réginél volt kedvenc.
De azért elkeseredtem, mert Maximalistánál látom a legnagyobb esélyét annak, hogy továbbra is görcsösen játsszak, nem olyan felszabadultan, mint Egyeskénél, Kölyökfoxinál vagy Tomnál (vagy akár Tizenegyeskénél). Az se tetszik, hogy Kölyökfoxi nincs a háromban (szerintem simán sokkal jobb próbát tartott, mint Sármőr).
Persze nem tudhatom, hogy hosszabb távon milyen lenne Maximalista, lehet, hogy élvezném a próbákat. Csak hát nagyon deja-vum van.

Az nyugtatott meg, hogy állítólag az első három-négy helyezett között annyira kicsik a pontkülönbségek, hogy azok nem tekinthetők szignifikánsnak, szóval szigorúan egy átlagszám alapján nem lehet dönteni, pláne, hogy utólag, látván más jelölteket, senki se tudja már változtatni a pontszámait. Tehát valószínűleg az lesz a végén, hogy az első öt helyezettre mindenki felállít egy rangsort, és így már jobban kijön, hogy a zenekar ténylegesen kit szeretne.
Avagy jön még egy olyan, akire olyan elsöprő többséggel érkeznek a magas pontszámok, aki a nagy többséget úgy leveszi a lábáról, hogy nem lesz vita.
Bár már nincsenek olyan sokan, a visszamondások miatt.