Elsőre picit megijedtem eddigi korelnök jelöltünktől, mert valahogy nem volt annyira bizalomgerjesztő a külseje.
Aztán elkezdett anekdotázni (messze a leghosszabb bevezető beszédet vágta ki), arról, hogy az Opera zenekarában vonós (később derült ki, hogy brácsás, egyébként már csak kisegítő, mert nyugdíjas), de hogy nagyon szeret akár kamarazenekaroknak is segíteni. Ő is el volt attól ájulva, hogy itt mindenki szereti a zenét.
A Mahlerrel kezdtünk (már nem írom, hogy jó pont, mert az első kettőt leszámítva a többiek mind azzal kezdtek), és az elején ugyan átmentünk megállás nélkül, de aztán visszatértünk finomítgatni.
Rengeteget beszélt (kicsit énekelt is, bár nem volt annyira jellemző), de olyan találó képeket, hasonlatokat mondott, hogy azonnal érthetővé vált, mit akart. Teljesen más megvilágításba helyezte a darabot, és elérte, hogy máshogy is szóljanak részek (rögtön a legeleje, hogy szinte ne is játsszunk, ez még annyira ébredezős rész az éjszakában).
Amikor meg már kezdtem mérges lenni, hogy egy résznél (szerencsére nem a remegős) miért szállt így rá a szekundra, rögtön visszaszívtam még a gondolatot is, mert ahogy megcsináltuk, azonnal meg is dicsért minket, nem is kicsit.
Azt hiszem, nekem ez fontosabb, mint eddig gondoltam. Fontos, hogy igényesek legyünk, hogy kiszedegessük a hibákat - de az is fontos, hogy mint egy jó kiskutyát, megsimogassák a buksi fejemet, ha ügyeske voltam.
Így működöm.
Szóval udvarias volt (magázódott, ez nekem annyira nem volt szerencsés), kedves, humorizált (bár humorban nem vagyunk egy hullámhosszon teljesen), kért, de mellé dicsért is.
Amiben viszont nem volt jó, az az ütés. Többször is szétmentünk, és sokszor nem volt egyértelmű, hogy akkor most mit is mutogat.
Ezek miatt érzem azt, hogy ideális lenne néha külön vonós próbák megtartására, vagy akár egy kamaraszekció vezetésére, de nem az egész zenekar élére.
Egyébként utólag megtudtam, a motivációs levelében ő maga is írta, hogy akár esetenként is szívesen segítene. Függ persze attól, hogy ki lesz a karmesterünk, de én ezzel az ajánlattal nagyon szívesen élnék.
A Mahler első tétel után volt egy rövid szünet, majd a negyediket vettünk, de ügyesen nem az egészet, csak néhány részébe néztünk bele. Akár hanyagoltam is volna az egészet, de ez én vagyok, viszont a fúvós szekciónk megcsillogtathatta a tudását. Néha kicsit azt éreztem, hogy vonósként túl sokat foglalkozik velünk, de azért nem hanyagolta el a fúvósokat sem.
Neki is fura volt az ülésrendünk, náluk is pont fordítva ülnek a harsonások-kürtösök, de ő mondjuk ezt még a próba elején felmérte (a pozanosok majd a holnapi próbára jönnek?)
A Brittenből a második tételt kérte, azt hiszem, nekem az a kedvencem. Sokat arról már nem beszélt, de amikor megadta azt az instrukciót, hogy itt "affektáltan", akkor azt gondoltam, ez is rendben van.
Ennél a próbánál is úgy éreztem, hogy egyáltalán nem ablakon kidobott idő volt, hogy egy nagyon kedves, szimpatikus egyéniséget ismertem meg, akit talán-talán lesz lehetőségünk még újra látni, ha néha megtartana nekünk egy-két vonós szólampróbát.
Az összpontszámra nem emlékszem pontosan, talán 58-at adtam neki, így a csajokat és Lazát átmenetileg letaszította a képzeletbeli dobogómról.
Bár hivatalosan nem tudjuk, ki lesz a következő jelölt, most kiszivárgott, hogy hétfőn egy "nagyágyú" jön (régebben már vezette a zenekart, és sokan nagyon szerették), úgyhogy ha beváltja a hozzá fűzött reményeimet, akkor változni fog az élmezőnyöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése