Karmestert keresünk - szubjektíven. Ötöske - Dudá - A zene nemzetközi

A tizenegy évvel ezelőtti mezőnyből nem tudom elfelejteni a ciprusi fiút, akiből áradt a zene, aki ugyan törte a magyart, de mégis minden átjött belőle, mert úgy éreztem, sugárzik belőle az a derű, zeneszeretet, alázat, amit én keresek egy karmesterben.

A mostani jelöltünk sokkal gyatrábban beszélt magyarul, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy szinte egyáltalán nem. Egyébként még nő is volt, és 27 éves. És portugál.
A Dudá arra utal, hogy határozott szemöldökével egy ezeréves brazil szappanopera, a Topmodell sztárjára emlékeztetett. Te jó ég, én ilyen szarokat tényleg néztem, hogy egyáltalán emlékeztem rá?

Egyébként a szemöldök téma azért is vicces, mert előtte cseteltem K-val, aki szólt, hogy nem tud próbára jönni. Mondtam neki, hogy kár, pedig ma épp én leszek. És hogy gyakoroltam a fontos dolgokat, a hajam például már be van göndörítve, tudom, hogy addig kell kalimpálnom a kezeimmel, amíg szól a zene, és ha épp a kezeim nem úgy működnek, akkor a szemöldökömmel vezénylek. Ennek érdekében egy hete nem szedem, hogy visszabozontosodjon.

Szóval megérkezett Duda, rögtön feltérképezte, hogy ki hol ül (jó pont), majd belekezdett a Mahlerbe.
Ő az első, aki nem használt pálcát.
Rendkívül szuggesztíven vezényelt, ezt én már inkább táncnak nevezném, a folyamatos kisterpeszben rogyasztott állása szerintem önmagában remek combizom erősítő. Nem csak a kezével és egész testével, de az arckifejezésével is vezényelt, hihetetlen, amit a szemével, szemöldökével és szájával művelt. Persze valahol vicces is volt, de nekem nagyon tetszett, hogy nemzetközi nyelven mi mindent tud átadni.
Indokolt esetekben megálltunk, szerintem nagyon jó dolgokat kért (a hülye remegős első szekund belépésünket is kiemelte, hogy legyen dallamosabb - szerintem azzal azért küszködök annyira, mert szét kellene szedni a vonást), többnyire angolul, az ütemszámokat mondta magyarul, a legtöbbet viszont énekléssel instruált, ami, mint tudjuk, nálam nyerő - érthető és nemzetközi nyelv.
Hangja nagyon szép, ebben talán veri Egyeskét.
Nem akart túlságosan elfárasztani minket, így a negyedik tételbe nem néztünk bele (nem is kötelező, szerintem bőven elég egy Mahlert venni egy Britten mellé), szünetet viszont nem tartott.
A Brittenből az első tételt vette, és ugyan nem mesélt a darabokról, de mivel kicsit eltúlzott hangsúlyokat kért, így mégis kijött picit a vicces jellege. Először pár megállással eljátszottuk, utána gyorsan.
Tökéletesen elégedett volt, és akkor úgy döntött, hogy befejezi a próbát. Ekkor még csak nyolc óra volt. Kilencig tarthatja.
Ez persze rossz pont, mert a rendelkezésre álló időt illik úgy beosztani, hogy hasznos próbát kapjunk.
Másrészt elgondolkoztató, hogy ennyi jelentkező esetén talán meg lehetett volna oldani, hogy egy alkalomra két karmestert hívjunk. De ez már mindegy.

Mindenesetre még velünk maradt picit, és beszélgettünk vele. Annyira szimpatikus, humoros, jópofa, hogy odáig voltam tőle, szépen magasan pontoztam (talán 57 pont, többek között a próba felépítettségét tudtam lehúzni, a kommunikációra viszont direkt 10 pontot adtam, mert nyelv ide vagy oda, tökéletesen érthető volt a nemzetközi nyelve), nálam harmadik helyen áll eddig, de azért lábjegyzetben odaírtam az értékelőlapra, hogy bár egy tündér, de nem tudnám elképzelni mégse a zenekarunk élén, legfeljebb néha vendégkarmesterként.
Annyira megvette a rezes szekciót is, hogy ő az első jelölt, akit kifejezetten sajnáltunk, hogy nem hívtuk el magunkkal sörözni.

Amerikában tanult zongorázni, de nagyon rég óta foglalkoztatta a karmesterkedés. Mikor jelentkezni kellett, már minden nagyobb európai iskolában lezárult a jelentkezés, csak Budapesten nem. Így került ide, és azonnal beleszeretett a városunkba (el is mondta, hogy nem értette, hogy mi folyton elégedetlenkedünk, hogy hát ez nem is olyan jó város, és a villamos is késik, ő ezt nem érti, hiszen itt minden olyan szép - majd azon kapja magát, hogy várja a villamost, és elégedetlenkedik, hogy késik, késik - nagyon jópofa volt, ahogy előadta), az oktatás színvonalával kapcsolatban vannak fenntartásai. Ő még nem végzett.
Szerinte azért jelentkeztek ilyen sokan a pályázatra, mert egy olyan zenekar, mint a miénk, egy álom. Nem olyanok ülnek benne, akiket a szülei kényszerítenek, nem is olyanok, akiket csak az érdekel, hogy mennyi pénzt kapnak a koncertért, hanem olyan emberek, akik SZERETIK a zenélést.
És hogy mikor óvatosan megjegyezte neki a szervezőnk, hogy ezért nem kapna túl sok pénzt, annyit semmiképpen sem, amennyiből esetleg egy albérlet kijön - nem értette, come on, I would pay for being your conductor!

Édes bogár volt, tényleg nagyon örülök, hogy megismerhettem.

Azt hittem, ma már leírhatom, hogy a negyedéig eljutottunk, de a múltkori próbát visszamondó karmester kapott új lehetőséget decemberben (azt hittem, ő végképp kiesett), szóval még mindig van 16...nagyon kemény. Mikulásra se kapunk új karmestert, úgyhogy az már csak egy karácsonyi ajándék lesz.

A sörözésen megint beszélgetem pár emberrel, és most megnyugodtam, mert most többen voltak olyanok, akiknél eddig hasonlóan alakul a verseny (Egyeske és Hármaska, csak nekik fordított sorrendben).