2014. szeptember 29., hétfő

Karmestert keresünk - szubjektíven. Négyeske, a Laza

Nem gondoltam volna, hogy facebook-os barim is a jelöltek között lesz.
Bár ha jobban belegondolok, nincs abban meglepő, hogy valaki, aki kisegítőként már közreműködött a zenekarunk egyik-másik koncertjén, és dédelget ilyen ambíciókat, pályázik a megüresedett karmesteri pozícióra. Nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, hogy a Parasztbecsületben ő billentyűzte be a hárfát vagy az orgonát, és már akkor odamentem hozzá, hogy "Te nem a nővérem általános iskolai volt osztálytársa (és nekem volt kórustársam) voltál?"
Azóta barik is lettünk a facebookon, ha nem is legjobb barik.

Igazából persze Lazát nem ismerem, szóval teljes meglepetés volt, hogy milyen próbát fog tartani.
A bemutatkozása picit suta volt, de azért jópofa, már akkor jelét adta annak, hogy ő szándékozik egyelőre képviselni a "vicces karmester" altípust.
Ő is megnézte a fúvós felhozatalt a próba elején. Nem volt szerencséje, mert ma ritka sok fúvós (köztük első szólamok) hiányzott, szóval nagyon foghíjasan szóltunk.

Humorizálása és a zenekar feltérképezése után újabb jó pont következett: ő is a Mahlerrel kezdett.
Innentől viszont húzott egy nagyon nem szokványosat, ami nálam nem sült el jól: gyakorlatilag megállás nélkül (egyszer muszáj volt, mert teljesen szétestünk) végig mentünk az első tételen. Ebben is van ráció: felméri, hogy melyik résszel kell leginkább foglalkozni, és onnantól azt tisztogatjuk.
De valahogy utána több részbe is belekaptunk, persze ekkor már sokat álltunk meg, sok instrukciót adott, főleg a vonósoknak (az első oboával - hiányzó - kifejezetten elégedett volt, ahogy egyszer megint vicceskedve megjegyezte), de valahogy nem haladtunk - legalábbis úgy éreztem - sehova.
Nem beszélt a műről, csak nagyjából lehetett sejteni, milyen elképzelései vannak róla. Nem lenne rossz énekhangja, használhatná.
Amúgy ütései pontosak és általában egyértelműek, mozdulatai néha kifejezetten szuggesztívek (volt egy olyan érzésem, hogy gyakorolhatta tükör előtt. Bár ez baromság, valószínűleg minden karmester gyakorol tükör előtt), talán azért is játszotta el egyben, hogy ne csak mi, hanem ő is élvezkedhessen rajta.
A szünet után következett Britten. A Bolerot vette, azaz vette volna. Rájöhetett, hogy a Mahler negyedik tételhez több kedve van, úgyhogy azonnal félredobta, így nem tudhattuk meg, hogy leesett-e neki a mű vicc jellege. Semmi se esett le a Britten-nel kapcsolatban.

Úgyhogy akkor belevágtunk a Mahlerbe, és szépen végigjátszottuk a negyedik tételt, megállás nélkül. Megint csak kicsit olyan érzésem volt, hogy élvezi, hogy egyáltalán egy - bár meglehetősen foghíjas . zenekarral ezt elvezényelheti.

A próba így keretes szerkezetű volt: eljátszottuk egyben az első tételt, szőröztünk az első tétellel, majd eljátszottuk megállás nélkül a negyedik tételt.
Ezzel az a baj, hogy így nem jött le, hogy mennyire tudna betanítani, mennyire tudna irányítani minket, hogy mindig ennyire esetlegesen építené-e fel a próbákat, vagy csak most volt ilyen laza.

Ellenben az nagyon tetszett, hogy lehetett nevetni, hogy könnyed  volt.
Én hiszek abban, hogy nem csak két véglet van - az ilyen humoros összevisszaság, vagy a favágó fegyelmű, már-már gépies munka.

Kell, hogy legyen olyan, aki igényesen jópofa, határozottan alázatos, komolyan derűs.
Mint ahogy ezt például részben Egyeske vagy Hármaska hozni is tudta nálam.

A pontozásnál úgy érzem, nagyon nem jó jel, hogy beszélek többekkel, mert kezdenek befolyásolni a vélemények. Bizonyos pontokat magasan adtam Négyeskének (pl. a szimpátia), de nagyon alacsonyat (5 - nálam ez már kirívóan alacsony pontszám, szerintem ilyet még sose osztottam) adtam a próba szervezettségére. Mikor összeadtam a számokat, azt hittem, bőven neki lesz a legalacsonyabb, mert nem emlékszem, hogy Mireille-nek bármire is ilyen alacsony pontot adtam volna, de csodálkozva láttam, hogy ugyanannyi összpontja lett mindkettőnek. Akkor viszont úgy döntöttem, hogy lehúzom még itt-ott Lazát, és ha hajszállal, de nálam most negyedik helyen áll (53 pont)
Összességében viszont nem biztos, hogy szívesebben dolgoznék Mireille-lel, mint vele.
De olyan nagy jelentősége nincs, mert valószínűleg egyikük se lesz a végső befutó.

Humorban egyelőre egyértelműen Laza vezet, de most ilyen stand-up kategóriás versenyünk nincs.


Nincsenek megjegyzések: