De az előző válogatóról maradt emlékeimmel összehasonlítva úgy érzem, hogy - eddig legalábbis - jóval erősebb az idei mezőny, és nem csak abban, hogy kétszer annyian vannak. Akkor három jó jelölt volt, a többi: futottak még.
Idén eddig egyik se volt annyira átütő (Egyeske nekem igen, de a többiektől hallott visszhangok alapján sokakat egyáltalán nem győzött meg), de mindegyiket el tudnám képzelni a zenekarunk élén.
Egyeske és Ketteske kicsit lassabban hozták ki a maximumot magukból, kellett nekik egy kis bemelegítés, velük szemben Hármaska viszont azonnal csúcsra járatta magát.
Pedig mikor megláttam, megijedtem: te jó ég, ez a fiú elvégezte egyáltalán az általános iskolát?
Határozottan dobogót kért ("tudom, hogy alacsony vagyok, de lehet ellene tenni" - sugallta), majd szemrevételezte a zenekart, felmérte, mennyi fúvósra számíthat, és ki hol ül. Ezzel elkerülte Egyeske talán egyik legnagyobb bakiját, aki eleinte nem találta a szólamokat (náluk teljesen máshogy ülnek - igaz, ezen ő nagyon hamar túllendült, de sokan a zenekarból azóta felróják neki).
Eddig mindenki inkább a Mahlerrel sziporkázott. Hármaska viszont fel is ismerte a saját erősségét, és egyből azzal kezdte a próbát. Ráadásul nem a béna üveghangot erőltette az első tétel elején, hanem mentünk a dallamtól, és csak később tértünk vissza az elejére.
A darab hátteréről ő se mesélt (abban talán Mireille volt a legjobb eddig), de a kis hasonlatai (voltak nagyon képletesek, főleg a csellónak: itt még rondán kell, lassan csúszni, mint a meztelen csiga...és amikor majd visszajön a dallam, akkor már lepkeként szépen szállni), pontos instrukciói mégis átadták, hogy mi a felfogása róla. Néha énekelt is, bár nem annyit és nem olyan szépen, mint Egyeske. Tudott mosolyogni is, bár nem annyit és nem olyan szépen, mint Mireille és Egyeske :)
Időnként, ahogy a szemöldökét felhúzta, és pisze orra felett mosolyogtak a szemei, egy kis kölyökkutyára emlékeztetett.
A négyes tételt is átvettük (nagy bánatomra - szerintem bőven elég lenne az első tétellel szórakozni), ebben már talán picit kevésbé bontakozott ki. Utána szünetet tartott. Tíz percet.
A Britten neki se volt erőssége. Nem is értettem, miért a hármas tételt (Tiroli tánc) választotta, de ha már azt akarta próbálni, esetleg úgy lehetett volna felejthetetlenné tenni, ha a végletekig kikarikírozza (amit egyébként a darab adna magától). Egyszer éreztem is benne egy ilyen irányba történő elmozdulást, amikor a fúvószenekart emlegette. Ezen a vonalon nem lett volna rossz elmozdulni, elénk festeni egy falusi fúvós banda meg az ott pergő-forgó ronda fonott hajú tiroli lányok táncolását, közben sörözgetnek a tiroli fiúk a nadrágtartójukban. Egy ilyen képtől, kicsit viccesebben, elnagyoltabban játszva ez a tétel se lett volna rossz. Nem szeretem ezt a tételt, de viccnek jó.
Az arányok felállításában (most ez a dallam, te most menj vissza, te gyere előtérbe) szerintem nagyon ügyes volt.
Mindenesetre egy pergő, jól felépített próba volt.
Jók voltak az ütései is, és szerintem elég jól kihallotta a hibákat (volt egy aranyos fintora is az egyik hamisabb akkordnál), de Jutka pl. felrótta, hogy kétszer is szétmentünk.
Valóban szétmentünk (Mireille-nél is, szerintem leginkább Egyeskénél voltunk egyben), de azt gondolom, hogy ezeket Hármaska tökéletesen hallotta, csak - és szerintem jogosan - volt egy fontossági sorrendje. Tudta, mennyi idő áll rendelkezésére, és hogy ebbe mi fér bele, és mi nem.
Iszonyú nehéz lehet ezt jól csinálni, de szerintem Hármaskának sikerült.
A szünetben még úgy gondoltam, hogy gyakorlatilag megvett, és csak valamilyen megmagyarázhatatlan szimpátia miatt vezet nálam egy hajszállal Egyeske. A második rész után már picit lejjebb pontoztam, bár úgy gondolom, hogy a zenekar össz-pontozásában ő vezethet eddig (ha nem Mireille).
Azt írtam még az értékelőlapra, hogy szerintem megvan benne a potenciál, hogy nagyon jó karmester legyen. Van kisugárzása, határozott fellépése.
Ó, és le se írtam, hogy mi tetszett még benne az elején:
Azzal kezdte a bemutatkozást, hogy egyrészt frissen végzett karmester (Mireille után a második, valószínűleg az egész idei végzős csapathoz lesz szerencsénk), és hogy őt jogi pályára szánták, mindig nagyon sok hobbizenésszel volt körülvéve, és a mai napig fontos neki, hogy SZERESSÉK a zenét. Nagyon sokan szeretik is, csak éppen játszani nem tudnak. De mi egyike vagyunk a legjobb amatőr zenekaroknak (tőle ez nem tűnt olyan "benyalásnak", mint annak idején Géza levele a próbavezénylése után, ami nekem baromira nem tetszett, de ez persze én vagyok), és nagyon örül, és megtiszteltetésnek veszi, hogy egy próbán zenélhet velünk, még akkor is, ha esetleg nem lenne folytatás.
63 pontot kapott tőlem végül, ami nagyon magas, de úgy látszik, én szeretek nagy pontszámokat osztogatni mostanában (mint ahogy szeretek mindenkire bátorítóan mosolyogni). Ami miatt nálam nem érte el Egyeske pontszámát, mert nem éreztem ugyanazt a közös hullámhosszt a zenében, meg azért se, mert őt úgyis mindenki picit jobban fogja pontozni, mint Egyeskét.
Egy icipicit éreztem benne a "diktátor" potenciált, ami egy bizonyos mértékig kifejezetten kell (mégiscsak karmester, és a zenekar nem demokrácia), de én elsősorban örömzenélni szeretnék - ami nem jelent egyet az igénytelenséggel. De azért kedves volt, szerintem a zenei alázat is ott lehet benne. Valamint, ha tartaná hosszú távon, amit a bemutatkozásnál mondott a zene szeretetéről, akkor az örömzenéléssel se lehet gond.
Az icipicit kevésbé érzett zenei hullámhossz miatt, és talán azért is adtam icipicit kevesebb pontszámot, mert nem volt annyi visszajelzése a mi "munkánkról". Nem dicsért annyit. De ezek apróságok, azt hiszem, összességében vele se járnánk rosszul.
Ami nagyon érdekes, hogy mennyire nagyon mások vagyunk a zenekarban. Á-val mindig is éreztem, hogy teljesen máshol rezgünk. Ő Mireille-t pontozta eddig a legmagasabban, és szerinte Egyeske botrány volt, mert nem nézett ki a kottából, és csak a vonósokkal törődött.
Meghökkentem: én rengetegszer tudtam Egyeske szemébe nézni, és éppen hogy úgy éreztem, hogy egyáltalán nem tolja háttérbe instrukcióival a fúvósokat. Szerintem se volt rossz Mireille, de éppen a világos instrukciókban vagy a próba felépítésében ő volt a leggyengébb (ettől függetlenül ő is nagyon jó volt). Megemlítettem Á-nak, hogy nekem épp Gézával volt bajom, hogy folyton a kezemet nézte, de a szemembe soha. Mire ő, hogy hát ő meg épp hogy vele mennyit tudott szemezni.
Ki érti ezt?
Lehet, hogy engem Géza nem bírt, és azért nem nézett annyit a szemembe?
Bár az is benne van, hogy ebben azért az évek során fejlődött. Eleinte tényleg SOSE nézett szinte a szemembe, később talán előfordult.
De én épp Egyeskével tudtam eddig a legtöbb szemkontaktot tartani.
Nagyon mások vagyunk. Bár hallottam azért az enyémmel megegyező véleményeket is, egy percig se gondolom, hogy Egyeske fog nyerni, és azt se, hogy ez baj lenne.
Még mindig nagyon sokan vannak hátra.
Hármaska pedig szerintem nagyon jó karmester lehet. Nem kevés a 63 pont, ha valaki nem üti meg ezt a szintet, simán lejjebb fogom húzni a pontszámait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése