Nő ÉS fiatal.
Valamint van benne valami nem szabályos szépség. Sokáig gondolkodtam, kire emlékeztet, és csak a vége felé ugrott be, hogy picit Linden-re, csak sötét hajú, fiatalabb és mosolygós kiadásban.
Ilyen előítéletek ellen legfeljebb egy Claudia Abbadonak lehetne esélye, de sajnos Mireille ettől messze van.
Bár én egyáltalán nem pontoztam csúnyán le (55 pont, másnál ez már remek jó eredménynek számítana - egyébként ez külön érdekes, hogy mindenki teljesen máshogy pontoz, de ha magunkhoz képest következesek vagyunk, akkor a sorrendet elvileg jól fogjuk tudni meghatározni), mert úgy érzem, hogy felkészült, ügyes, egészen jó kézzel és füllel, és valószínűleg jó elgondolásokkal is, csak ezeket még nem tudja igazán átadni.
Előrerohantam.
Mireille is előrerohant. Elvileg hét előtt 5-10 perccel várja valaki a főbejáratnál, és vezeti az addigra már behangolt és türelmesen várakozó zenekarhoz. Ehhez képest Mireille önjáróan eltalált a próbaterembe, kb. negyvenre.
A bemutatkozásánál kihangsúlyozta, hogy mennyire hatalmas dolognak tartja, hogy ez a zenekar az egész Mahler-t megtanulta, borzasztóan kíváncsi volt ránk, nagyon örül, hogy velünk lehet, és szeretne minél jobban megismerni minket.
Cuki.
Egyébként frissen végzett karmester szakon a Zeneakadémián, és zongora a fő hangszere (de orgonált is).
Ő a Tarantella tételt kérte a Brittenből. Egész jó instrukciókat adott, de úgy igazán inkább ő is a Mahlerre melegedett bele (a szünet után, mert azt ő is tartott, 10 percet), lesütött róla, mennyire szereti. Ez sugárzott a gesztusaiból, mosolygó arcából, abból, ahogy szinte együtt élt a zenével.
Csak az első tételt gyakoroltuk, és itt már mesélt picit arról, hogy mit jelent(het) ez a zene.
Egész biztos vagyok benne, hogy sok szép dolog él benne, de hogy ezeket még hogyan adja át egy zenekarnak - ebben még nagyon sokat kell tanulnia, fejlődnie.
Az instrukciói nem mindig voltak világosak, hogy most pontosan melyik hangra, dallamra is gondol.
Vagy énekelnie kellett volna jóval többet, vagy akár zongora segítségével megmutatni, de a szavakkal körülírás nekem annyira nem nyerő.
Kitisztázott néhány részt, és nem voltak buta dolgok, amiket kért.
Csak nem volt elég határozott, és főleg nem éreztem, hogy megfelelően építette volna fel a próbát.
Amúgy ez baromi nehéz lehet, és nem is találhatja el mindenki ízlését.
Viszont nála úgy éreztem, hogy néha menet közben dönti el, hogy akkor most merre is menjünk, és hát akkor na jó, akkor inkább játsszuk el még egyszer egyben az egészet.
Azt hiszem, kisebb együtteseken kellene még sokat gyakorolnia.
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy valaha is megfelelő lenne egy ilyen nagy amatőr zenekar irányítására, a profikhoz meg egyáltalán nem tudom, hogy való-e, ezt majd az élet eldönti.
Mint ember, mint kedves, mosolygós egyéniség, teljesen levett a lábamról: tud lelkesedni és dicsérni, és bár ezer százalék, hogy nem lesz a mi karmesterünk (nála még Egyeskének is jobb esélyei vannak), de szívből kívánom neki, hogy megtalálja a maga útját a zenei pályán és az életben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése