Sex and Budapest

Ez kész, komolyan, mintha egy szexésnyújork részbe csöppentem volna bele.
Írtam, hogy a vívótársam szülinapi buliján elkerültük egymást exvega S-sel, írt sms-t, hogy kár, hogy már nem voltam ott. Felhívtam, beszélgettünk picit, kivel mi van, hello szevasz, és ennyi, meg hogy majd keresni fog.

Egy hete éjszaka (épp a Vérteskozma Rock n'Roll futás előtt) jön az sms tőle, ennyi, hogy ":)".
Rohadt mérges voltam, mert felébredtem rá, alig bírtam visszaaludni, az óraátállítás miatt amúgy is kevesebbet alhattam, szóval nagyon fáradtan indult a futás. Azért visszaküldtem neki egy szmájlit, mikor a mérgem elpárolgott a futás utáni feldobottságban. Jöttek utána az sms-ek, és egyre furábbak, hogy nem mennék-e át hozzá, csinálna vacsit.
Na mivan, ennyire tavasz van? - gondoltam magamban, és megírtam, hogy tök szívesen összefutok vele, kíváncsi vagyok, hogy van, de inkább valami sörözőben.
Lefixáltuk nagy nehezen (csupa sms, amiket amúgy is utálok) a mai estét. De továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy nála találkozzunk, ami nekem iszonyúan nem tetszett, de mivel úgyse volt mára programom, azt gondoltam, hogy végül is, ha az elején szépen el tudom neki mondani, hogy részemről ez most tényleg csak haveri (mi lenne, basszus, két éve nem találkoztunk), akkor baj nem lehet, ha meg az elején erre csalódottan reagál, akkor le lehet fújni az egészet.
Megírta, hogy értem jön.
Rossz érzéseim voltak, elkezdtem azon gondolkozni, mégis hogy mondhatnám le ezt az egészet. De közben azzal biztattam magam, hogy S-sel tök jól lehetett beszélgetni, talán azért, mert annyira nyilvánvalóan mások voltunk, hogy semmilyen elvárásunk nem volt a másik felé, tudtunk önmagunk lenni. És ez jó, szóval tényleg, miért ne?
De valami mégis zavart.
Aztán telefon, hogy már itt van. Mondom, oké,  lemegyek.
Lementem, sehol senki.
Hívom, hogy mi van, foglalt a szám.
Majd kicsit később visszahív.
ÉS EZ KÉSZ.
Hogy nem tudja, hogy fogja ezt elmagyarázni, meg kikeveredni ebből, de az igazság az, hogy teljesen máshol van, mert ÖSSZEKEVERT egy másik csajjal, nem is velem akart találkozni, és a hangom lett neki gyanús, mert ennyire nem változhatott meg.
Volt bennem egy pici sértettség, hogy mi az, hogy valaki két év után nem epekedik utánam, de igazából baromira röhögtem, és nagyon megkönnyebbültem, és mondtam is neki, hogy higgye el, ennél jobban nem sülhetett volna el, mert kínosan éreztem magam ezzel az egész találkával kapcsolatban, és amúgy is azon gondolkoztam, hogyan mondjam le.

De komolyan, ez az S ez tényleg hülye, hogy lehet összekeverni két csajt?? (gondolom, a másiknak is ugyanaz a keresztneve).

Aztán most még az is beugrott, hogy az milyen kellemetlen lett volna, ha nem jön értem, hanem én megyek oda hozzá, és már mikor az ajtaján csöngetek, derül ki, hogy nem is engem várt.

Idióta.