Négyes

Annyira nem érdekelt az egész, hogy azt se tudtam, hogy már megnyitották. Én úgyse fogom használni, nekem a városba tökéletes a 47-es, a metró csak további átszállásokat generálna, teljesen fölöslegesen.
Pénteken majd' belefulladtam a melóba, úgy rohantam át a zenekarra (csak előtte vissza az irodába az ott felejtett hegedűmért), és próba rogyásig. A végén mondta Géza, hogy aki teheti, menjen metróval, mert szép.
Szóval ahelyett, hogy felszálltam volna a 18-as, 41-es, 47-es villamosok bármelyikére, hogy átszállás nélkül, kényelmesen hazamenjek, alászálltam a Gellért téren.
És  - magam számára is teljesen váratlanul - átmentem gyerekbe. Elkezdtem vigyorogni, egyrészt azon, hogy mindenki ámul és bámul, meg fotóz és videóz, másrészt azért, mert nagyon tetszett ez a megálló.
Aztán az volt egészen különös érzés, hogy egész életem gyakorlatilag a Móricz vonzáskörzetében játszódik, és most ott vagyok, de egy teljesen más, eddig ismeretlen perspektívájában (az a megálló is tetszett). Az Új Budánál (a maga puritánságában az se rossz) kikászálódtam, átszálltam egy  jóval későbbi villamosra, mint amivel amúgy egyből hazamentem volna.

Másnap még mindig tartott a hatás, akkor a Rákóczi teret ejtettem iszonyatos kerülők árán útba, majd a Móriczon jöttem ki, hogy ott is kiszállhassak.

Ma is még gyerek voltam, a szüleimtől úgy mentem haza, hogy Móriczig vili, majd Bikás parkig át. Na az a megálló is baromira bejön, ráadásul ott szoktam futkározni. Gyalog egy jó kis séta, kb. egy kilométerre lakhatok onnan.

Vannak nehezen érthető dolgai és hibái, és főleg, szerintem a meghosszabbításai (Budaörsi út alatt át, meg a Bosnyákig) nélkül nincs IGAZI értelme, de.
Mégis.
Valami miatt úgy örültem neki.

Aztán persze minden csoda csak pár napig tart, megszokjuk, mintha mindig is itt lett volna (hisz olyan pikk-pakk felépült, nem?), használni ritkán fogom (de holnap úgy megyek majd zenekarra, hogy Arany János-Kálvin-Gellért, és így jóval gyorsabban odaérek majd, mintha elsétálnék a Deákig, és onnan villamos, ahogy egyébként szoktam - ellenben sétálni mondjuk imádok), de ebben a pár napban jó volt gyereknek lenni.