Vissza-előre

Ebben a szép, fagyos, ködös időben egy jó kis évbúcsúztató Dél-Buda körrel kezdtem a napot.
Azoknak, akik szorgosan futnak, ez nem nagy szám, de én már több, mint egy hónapja nem futok, és decemberben eleinte a koncert és főpróbák, később meg a betegség miatt nem sportoltam egyáltalán semmit.
Kényelmes tempót választottam (hogy ne kelljen szájon át venni ezt a mínuszos levegőt), nem is esett rosszul, de azért nem véletlen, hogy télen nem szoktam futni.

Az szerettem volna, ha év végén a maraton csak a második helyre szorul az "év legcsodálatosabb dolgai" dobogón, mert a "találtam végre valakit, akivel egyelőre úgy fest, hogy jól megvagyunk" simán nyerte a versenyt.
Egyelőre ez, úgy néz ki, nem így alakult, de van még pár óra hátra ebből az évből, szóval ki tudja...

Mindenesetre ha most osztom ki a díjakat, nem éjfélkor, akkor egyértelmű, hogy 2012 a maraton éve.
Ez egy olyan, még most is szinte hihetetlen élmény, hogy ha más nem is történt volna, ezért már érdemes volt végigküzdeni ezt az évet.

Ráadásul tény, hogy maga a nagy futás volt az, amiért megérte mindent, de az odáig vezető út, a rendszeres edzések, hosszú futások szinte ugyanakkora élmény voltak.

2012 a randik éve is volt, szerintem nem túlzok, ha azt mondom, egész életemben idáig nem randiztam annyit, mint idén. Ez persze nem teljesen pozitív dolog, főleg így, hogy a végére már teljesen belefásultam és fáradtam az egészbe, de mégis lettek belőle jó emlékek is.
Rögtön az első randevú, S-sel, aminek folytatása is lett, és ugyan egyáltalán nem volt ez szerelem, de valamit mégis jelentett (Martin után szabadon).
Voltak kellemes, vagy legalábbis kellemesen kezdődő randik, ahol nem rajtam múlt a folytatás, voltak szar, de legalább vicces randik, és voltak persze lélekzsibbasztóan rosszak is.
I still haven't found what I'm looking for.
A nagy utazások kimaradtak, de legalább viszontláttam Rómát, harmadszorra, bár az az utazás inkább volt kalandos, mintsem csodálatos.
Nagy nyaralás helyett volt egy végig röhögős hosszú hétvége Csopakon L-lel és P-vel. Végig élveztem, de talán az a nap volt a legjobb, amikor reggel egy kis futással kezdtem a napot, majd átbicajoztunk Tihanyba, és már csak visszafele Fürednél kapott el minket egy jókora zuhé. Ez a hosszú hétvége lelkileg és testileg is megalapozta, hogy utána bele tudjak kezdeni a már komoly, 12 hetes maratoni felkészülésembe.
Még egy hét akarattyai nyaralásom is volt szüleimmel és Áronékkal - pont amilyenre számítottam, nyugis, szülők részéről kényeztetős, gyerekek részéről mérsékeltebben nyúzós (édesek voltak, igyekeztek visszafogni a kunyerálásokat), a Suhanj! éjszakai futás után alvás nélkül, fáradtan leérkezve, és ott is lefutva becsülettel az adagokat. Anyukám előtt le a kalappal, mert ahányszor futottam, ő is futott kicsit lemaradva, kicsit kevesebbet, de hányan csinálnák ezt utána hatvan évesen?

A zenekar is folytatódott, szerencsére idén nagyon élveztem, és jó volt kirándulni egyet Belfortba.
Pista bácsi még mindig egy csoda, érte nem lehet eléggé hálásnak lenni.
Koncertélményeim is voltak szerencsére, Sting és Muse, mindkettőtől sikerült jó időre feltöltekezni.
Az év bókját pedig Áronkától kaptam, Karácsony másnapján: Zsófi, olyan jó, hogy te gyerek maradtál.
Az év ébredése meg szintén karácsony másnapja, mikor Nóri bemászott mellém a hálózsákomba.


2013-tól mit várok:
Kevesebb randit. De a kevesebb is lehet több.
Remélem.
Maratont egyelőre nem tervezek (bár tavaly ilyenkor is csak egy nagyon kósza ötletnek tűnt a 2012-es maraton), inkább úgy vagyok vele, hogy ahogy jobb idő lesz, elkezdek hétvégéken futni, később, nyáron majd hétköznap is, és alapvetően egy jó félmaratonra gyúrok, lehetőleg egyéni csúccsal, de ahogy sikerül. Aztán lehet, hogy mégse fogom tudni leállítani magam.
A futásig meg természetesen vívok, amennyi belefér (hiányzott decemberben nagyon).
A zenekart is folytatom, lesz egy Parasztbecsület, meg majd Lengyelországban Német Requiem.
Szerencsére 2013-ban nem marad el a síelés, most a zenekaros kisfiúkkal és kislányokkal megyek, kíváncsi vagyok, hogy fogom érezni magam velük. Már várom, ha másért nem is, kicsit kiszakadni innen, és friss levegőt lélegezni be gyönyörű, havas hegycsúcsok között.
Nagy nyári utazgatásokat 2013-ra se tervezek, hacsak nem lesz kivel. Viszont egy-két Csopakolás jöhetne a barátokkal.
Remélem, hogy Anna révén is nagynéni leszek jövőre.
Az is jó lenne, ha valahogy végre megoldódna a nővéremék helyzete.
Várom természetesen a májusi Depeche Mode koncertet is.
Sajnos 2013-ban már nem halogathatom tovább, el kell kezdenem festeni a hajam. Nagyon-nagyon-nagyon nem akarom, de most már sajnos kezdenek annyira elszaporodni az ősz hajszálak, hogy a kihuzigálás nem opció.
Mindegy, majd szőke leszek. Hehe.

Most sietek, de ha eszembe jut még valami, akkor bővítem a listát.