január egy

Egész idáig azt hittem, megúszom a szokásos "január elseje" depit.
A Szilveszter nem volt szar, bár lehetett volna jobb is nyilván (a tavalyi egész jó színben tűnik fel, a gyerekek miatt, meg a nyugodt Lánchidazás miatt). I-vel remekül indítottunk, megnéztük a Csörgess meg!-et, teljesen beleszeretett, át is másolta magának. Aztán voltak zabálások, sütőtökleves, tésztasaláta, sör-bor-pálinka (amúgy idén Szilveszterkor nem vittem túlzásba az ivást, ez nem is baj, voltak azért pontjai az estének, amikor egész jól álltam), Van, aki forrón szereti (I még nem látta!!!), aztán egy "szolid" kétszemélyes party a nappalimban, ordítós, székláb helyett tollba éneklős karéjokéval és némi táncival, ökörködéssel, perec sütéssel, fotózgatással és egy kis pezsgőzéssel.
Aztán átmentünk sítúrás haverjaim házibulijába (azt hiszem, ekkor volt a toppon a hangulatom, az alkohol is akkor munkált a legszorgosabban, meg úgy egyáltalán, I-vel jól megalapoztuk a dolgot). Kb. tíz körül értünk oda, volt egy csomó ember, és az egy dolog, hogy sokakat én se ismertem, de szegény I konkrétan senkit. Ettől függetlenül elvoltunk, megvártuk az éjfélt, koccintottunk, aztán levonultunk tűzijátékozni a Feneketlen-tóhoz. Azt nagyon élveztem, a többiek a non-stop trombitálásomat nem biztos, hogy annyira...de én mindenképpen értelmezhető dallamokat akartam kicsiholni belőle.
Gyanítom, hogy a hangulat csak akkor, a tűzijátékozás után kezdődött volna a házibuliban, bár gondolom, hogy főleg Zs főszerepelte karéjoké lett volna (igaz, kellő piamennyiség után azzal se lett volna baj, valószínűleg kipenderültem volna párszor a mikrofonhoz indönéjmovlávozni), de I inkább be akart nézni valami belvárosi szórakozóhelyre, szóval mi már nem mentünk vissza a lakásba. Sajnos rossz buszra szálltunk, és fél Buda bejárása (Farkasrét, stb.) után vitt csak el minket az Astoriáig. Végigsétáltunk a Kazinczy utcán, de semmi szimpatikusat nem találtunk, végül aztán a Kuplungba betértünk, mert már pisilni is nagyon kellett, és kettő után már beugrót se kellett fizetni. Ment ott valami tánci-dizsi, de nem tetszett a zene, nem tetszettek a népek, túl fiatal volt mindenki. Úgyhogy ittam egy pohár sört, és hazamentünk, ami annyira nem volt egyszerű, de a koNbínó és az éjszakai megoldotta. Ú, de hideg volt!!!

Egy biztos: a Szilvesztereket nem kell (sokszor nem is lehet) szeretni, nekem a 2009-2010 és a 2010-2011 volt a legalja, ahhoz képest most tényleg jól éreztem magam (hiba volt átmenni a belvárosba, de ezt nem tudhattuk előre, és ha egyszer I nem akart maradni a házibuliban, nem akart, egyébként meg simán lehet, hogy a házibuli is szar lett volna), és azt is tudom, hogy valamit ilyenkor MUSZÁJ csinálnom, én nem tudnám azt, amit N, hogy egyedül  otthon sorozatokat nézzek, mert egészen biztosan rémesen érezném magam.

Nem aludtam túl sokat, viszonylag korán már ébren voltam, nyilván ez is benne van abban, hogy most ilyen szar.
Pedig még sokáig jó volt minden, mert egy hatalmasat reggeliztünk, aztán I elindult haza, én meg át a sziszrűholdvilágba, ott voltak a gyerekek, tesók, sógorok, Szonja. Anyukám nem engedte, hogy befejezzem a mosogatást, mondta, hogy menjek nyugodtan haza pihenni.
Egy részét az útnak gyalog tettem meg, hideg ide vagy oda, a séta nekem mindig jól esik (izomlázam van a tegnapi inci-finci, kényelmes Dél-Buda körtől...).
De elaludni nem tudtam itthon délután.
Úgyhogy néztem a forgolódás helyett egy Homeland-et, és ahogy vége lett, akkor tört rám.
Hogy most valami iszonyú szar egyedül.
Hogy bárki, csak valaki itt lenne, akihez szólhatnék.
Hogy mikor lesz már végre annyira este, hogy el tudjak aludni?
Mikor lesz holnap, amit egyébként rohadtul nem várnék, mert dolgozni kell, de amiatt mégiscsak várom, hogy ne ez a nap legyen már?
Tudom, hogy elmúlik, ilyen hangulatok jönnek-mennek.
Sajnos már hosszú évek óta január elsejéken valahogy mindig rajtam ütnek.