Az egyik, hogy - bár sajnos nem járok aktívan a BME zenekarba, de - meglepetésvendégként több másik passzív taggal ott voltunk Dániel 10 éves évfordulóján.
A másik meg, hogy a SE zenekarban karnagyunknak combnyaktörése lett, így egy próbára és a koncertre maga helyett Uzsaly Bencét kérte meg, hogy ugorjon be.
Mielőtt valakit szétfurdalna a kíváncsiság, elárulom, hogy Kölyökfoxi, vagy Hármaska néven futott a blogomban, és nagyon közel volt ahhoz, hogy ő legyen a befutó. Mivel megkopott emlékeim szerint is nagyon szimpatikus fiú volt, és élveztem a próbáját, ezért nagyon kíváncsian vártam ezt a rövidke "tűzoltó" munkát vele.
Nem is csalódtam, nagyon kedves volt, vicces, jó instrukciói voltak, és nagyon jó keze - természetesen az idő szűkössége miatt a részletekbe nem tudtunk belemenni. A "karmesterkedést" abbahagyta (azt mondta, többször is járt úgy, mint nálunk, hogy "majdnem...de nem", de nem szakadt el a zenétől, lehet hallani a Bartók rádión műsorvezetőként, interjúkat készít, zenei dolgokat ír, tanít, három gyereket nevel, aztán a többire már nem is emlékszem, csak arra, hogy nem unatkozik. Szerintem BME zenekar is jól járt volna vele, kérdés, hogy ő így, hogy mégse a profi karmesterkesés felé ment a pályája, a kisgyerekek mellett mennyire tudta volna bevállalni a heti kétszer három óra próbát velünk (a kisebb együtteseit leadta többnyire).
Annak idején azért írtam blogot a karmesterkeresésről, mert nem akartam elfelejteni a jelölteket.
Miután most, több, mint tíz év távlatából visszaolvastam, jelentem: elfelejtettem a legtöbbet. Még úgy se nagyon akar beugorni sokak arca, gesztusai, hogy szépen leírtam, amit tudtam. De persze vannak olyanok, akikre emlékszem.
Álnevekkel írtam, de gondoltam, mivel olyan hihetetlenül sok olvasóm van, és mivel egyébként ezek a dolgok nem titkosak, csak szubjektívek, ezért felfedem kilétüket. Már akinek tudom, mert a többséget fogalmam sincs, hogy hívták (meg tudnám kérdezni, biztos fel van jegyezve valamilyen zenekari archívumba, talán Maximalistára lennék a leginkább kíváncsi, hogy vele mi történhetett, szóval lehet, hogy valamikor érdeklődni fogok).
A győztesünk, Búgócsiga, vagy Tizenhármaska - Erdélyi Dániel.
Szerintem nagyon jó, hogy végül őt választottuk. Bár nem érzem vele azt a zenei "összekacsintós" kapcsolódást, amit Lacinál éreztem, de egy nagyon szuggesztív, lendületes, jó kezű, jó fülű karmester, aki ezek mellett kedves is. Nagyon szerettem Gézát is, és rendkívül sokra tartom, de az én pszichémre nem hatott jól, nála sajnos egyre görcsösebben játszottam, annyira féltem a hibázástól. Dánielnél próbáról próbára, koncertről koncertre oldódtak ezek a görcsök.
Ezt írtam a próbavezénylése után:
"A próba remekül felépített és pörgős volt, és Búgócsiga is ráment az akkord tisztogatásokra is.
Ha valami nem sikerült, akkor jött a bátorító "Semmi baj!", ha valami sikerült, akkor meg megdicsért.
Énekelt is néha, ha úgy adódott."
Ha valami nem sikerült, akkor jött a bátorító "Semmi baj!", ha valami sikerült, akkor meg megdicsért.
Énekelt is néha, ha úgy adódott."
A "Semmi baj"-os mondását megtartotta, én olyannyira átvettem tőle, hogy idén anyák napjára Anna ovis anyuka-rajzán ez állt: "Azért szeretem az anyukámat, mert mindig azt mondja, hogy nincs semmi baj."
Nem szöszölünk apró részletekkel annyit, mint Géza, sokszor csak játsszuk újra és újra a darabokat, hogy "kilométert tegyünk bele", meg hogy zenéljünk. Kívülről figyelve talán több is a kisebb hamisság, pontatlanság, mint Gézánál volt (bár teljesen tökéletesek nála se voltunk). Ez van, akinek nem tetszik, én úgy vagyok vele, hogy nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy élvezzük is, amit csinálunk, de igényesek is legyünk - ez az egyensúly máshol volt Gézánál, és máshol Dánielnél.
Dániel nem járt úgy velünk sörözni, bulizni, mint Laci vagy Géza, ő komoly családapa lett. Első gyereke is már akkor született, amikor a karmesterünk volt, és utána még lett kettő. Amikor még Zuglóban laktunk, időnként összefutottunk velük.
A közönség is szereti, mert egyszerűen jól mutat neki a karmesterkedés. Többnyire kotta nélkül vezényel.
A szakmai karrirerje is szépen fejlődik, volt közönségdíjas neves karmesterversenyen, és az Operában is egyre többször vezényel. Ennek néha sajnos politikai felhangjai is vannak (lásd: Carmina Burana).
Bencéről (Kölyökfoxi) már leírtam, amit tudtam.Talán még ide kívánkozik ez, minden kommentár nélkül (azért merem megosztani, mert nyilvánosan elérhető): https://kepmas.hu/hu/nema-gyasz-hangja-requiem-egy-magzat-ikerparert-uzsaly-bence-nasz-renata-hazaspar-magzatgyasz
Egyébként a keddi főpróbára és koncertre elhozta a kisfiát, hihetetlenül cuki volt, és sikerült megbeszélnünk, hogy Máté összesen öt nappal fiatalabb Annánál ("Aha, kijárási tilalom? :D" - "Igen, meg maszkos szülés :D"). Bár néha tekergett erre-arra, de hihetetlenül ügyesen végig ülte öttől a próbát, héttől a koncertet, majd utána Bence fogta, a hátára kötötte, hátizsákját a hasára húzta, felpattant a rollerjére, és így mentek haza.
Sármőr - Cser Miklós. Ő sajnos 5 évvel ezelőtt meghalt. Van Wikipedia cikk róla: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cser_Mikl%C3%B3s
Hatoska - Kedves brácsás bácsi: Héja papa (sajnos a keresztnevét elfelejtettem), Héja Domonkos édesapja.
"egy nagyon kedves, szimpatikus egyéniséget ismertem meg, akit talán-talán lesz lehetőségünk még újra látni, ha néha megtartana nekünk egy-két vonós szólampróbát."
És ez így is lett, az első években többször beugrott vonós szólampróbákat tartani, amikor Dániel nem ért rá, de valami miatt külön szólampróbákat se akartunk csinálni. Nem tudom, mi van vele, él-e még.
Egyeske - Papp Dániel - bár ő nem került az esélyesek közé, de nálam valami miatt mégis jól szerepelt (bárcsak jobban emlékeznék rá). Jelenleg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hegedűse. Több koncerten volt szerencsém kiszúrni, mindig szemre is nagyon lelkesen, "szinte táncolva" hegedül.
A végső hatba még Tizenegyes és Maximalista kerültek. Tizenegysre szinte egyáltalán nem emlékszem, Maximalistára jobban, de a nevüket nem tudom, így azt se, hogy mi lehet velük.
Végére hagytam az akkor 19 éves, pattanásos, kifejező szemű Tom Cicát, személyes kedvencemet, vagyis Rajna Martint. https://hu.wikipedia.org/wiki/Rajna_Martin
Egyáltalán nem bánom, hogy nem ő lett a karmesterünk, mert nem csak vezényelni meg betanítani kell minket, de olyan ügyes-bajos, adminisztratív, személyes dolgokkal is foglalkozi, amihez talán ő túl profi lett volna. Viszont nagyon szívesen beülnék egy hasonló próbára, mint az akkori volt. Csak úgy. Persze ennek nincs sok realitása.
"Tízeske egy született tehetség, szerintem pár év múlva esélyünk nem lesz megnyerni őt, mert befuthat. Hármaska ezzel szemben úgy érzem, talán az olyan bénácska amatőrök betanításában lenne ügyesebb, mint amilyenek mi vagyunk.
Majd megjegyzem a nevét (fura volt, így sajnos most még nem tudom), mert nagyon úgy érzem, hogy ő még sokra viheti a profi életben.
Egyszerűen csak elénekelte, elmondta, mozdulataival megmutatta, hogy mit szeretne hallani, és az valahogy mindig működött. Nem volt túlragozva, túlbonyolítva, egyszerűen csak kérte, énekelte, mi meg csináltuk."
Bár, ahogy már említettem, meglátásom szerint az Operaház erősen átpolitizált intézmény, de az, hogy ő ott jelenleg a vezető karmester, azt én teljesen indokoltnak látom, igaz, én csak egy próbán tapasztaltam meg, és éreztem -teljesen szubjektíven - azt, hogy ő egy átütő tehetség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése