Visszatekintő röviden

Röviden, mert hosszan úgysincs időm :)

Szóval egyfajta mérleg:

Gigantikus méretű kialvatlanság (bár a csecsemőkorhoz semmi se fogható, de még mindig nem az igazi), első léptek, első rohanások, szavak, viccek. Akaratból hiány nincs, türelemből még szívesen fogadnék. De amúgy nagyon édes, nagyon vicces, nagyon cuki, bújós (persze aztán pörög a dolgára) kis bogár.

Futás: hát, a tavalyinál mindenképpen több. De nem sokkal. Nagy naivan azt képzeltem, majd milyen jókat fogunk futni futóbabaocsival. Hát, tulajdonképpen futhatnék is nagyokat futóbabakocsival - baba nélkül. Ugyanis kedves lányom annyira nem barátja. Na nem úgy kimondottan a futóbabakocsinak, hanem a korlátozottságnak, bezártságnak. De azért szép lassan megszokta, és rövidebb futásokat azért megejtettünk, párszor a pékségbe, meg kétszer például a Városligetbe ringató foglalkozásra, az jó kis programcsomag volt: odafutottunk, ringató (ez mondjuk annyira egyikünket se hatotta meg), játszótér (ugrálóóóó!), és futás haza.

Baba nélkül is mehetnék futni, csak valahogy nehezen jön össze.

Viszont ami volt, és ami miatt nagyon hálás vagyok, az a zenekar. Február elejétől jártam újra, eleinte csak heti egyszer, később kétszer. A szeparációs szorongás közepette nem volt kis mutatvány, hogy R-t is elfogadja altatáskor, de fáradozásainkat siker koronázta, Én meg, amikor az első próbára utaztam a buszon, úgy éreztem, visszatértem az élők közé.

Egy nagyszabású koncert volt a MÜPA-ban, olyan sztárokat kísérhettünk, mint a Kaláka, Zorán és Harcsa Veronika. Kár lett volna kihagyni. Az őszi félév meg azért volt jó, mert szívemnek igen kedves darabokat játszottunk, főleg az Orgonaszimfónia, azt régi vágyam volt játszani. Sajnos jövőre megint szüneteltetni fogom, azért ez a heti két este egyelőre még sok, úgy tűnik.

Utazás: telek, Csopak többször, Visegrád a szüleimmel, és így a végén megjártuk külföldöt is - a magyar határ közelében, Neutalban töltöttünk pár napot.

Tervek jövőre: sok nincs. Szeretnék többet futni. Esetleg zenélni, pl. Apukám bandájával, ők csak heti egyszer próbálnak. Szeptembertől meg bölcsőde, én meg mehetek vissza dolgozni. Na ezt nem várom.

Tervek még továbbá, hogy végre belerázódni a főzésbe (itt nagy elmaradások vannak, persze TE baba mellett egyébként se könnyű).

És... dolgozni a házasságunkon, mert az most kissé recseg-ropog.

Ja, és jó lenne a barátaimmal is többet találkozni, de azért szerencsére volt I-vel is pár találka, vagy idén már nem maradt el a mézesezés.

Amit meg nagyon szeretnék: egészség.

Nem jó hírekkel zárult ez az év, de bíznunk kell abban, hogy időben megfogták a dolgot.