Egyébként hamarosan jubilálok.
Lassan egy éve lesz, hogy hazaköltöztem.

J már nem hiányzik. Ahhoz túlságosan nagy fájdalmat okozott.
Cica néha igen.
Az, hogy legyen velem valaki, akivel szeretjük egymást, az igen.
És hogy az igaz legyen, ne hazugság és ön- illetve egymás becsapása.

Az néha bánt, hogy ő, aki így bánt velem (oké, nem akart ő szánt szándékkal bántani, de akkor is azt tette - marta is miatta a lelkiismeret) kapcsolatban él (kérdés persze, hogy mennyire boldog, én aztán tényleg semmit nem tudok már róla), én meg egyedül. Nem tartom igazságosnak.
De ez van.
Mi ketten nem lettünk volna boldogok.
Azok voltunk, egész odáig, amíg néhány vágyamat a háttérbe tudtam türelmesen szorítani.
Tanulság...