In memoriam adventi kávézás

Egyébként is lehet, hogy ez az utolsó Adventem, amit ennél a cégnél töltök.

Nem tudok kizárólag rosszat mondani a munkahelyemre, sőt, irtó sok dolog van, amiért hálás vagyok (és amiért bennem van a félelem, hogy mi van, ha ennél csak rosszabbat találok? De ez a félelem már nem elég erős ahhoz, hogy visszatartson).

Az egyike a jó dolgoknak az adventi kávézás.
Első évben még kivonult a térre a Csalló pálinkás kávés (ó, azok a málnakávék! Azóta is sírok, ha rágondolok. Milyen szerencse, hogy Csopakon idén is tudtam egyet kóstolni), de aztán ők sajnos eltűntek a későbbi vásárokról.

Ezen elég hamar túltettük magunkat, mert ott volt minden évben a Tokaji kávés. Ha olyan csodálatos málnakávéjuk nem is volt, de sokféle igen jó minőségű pálinkát kávét kóstolhattunk náluk is. Talán a szeder volt a kedvencem, de nagy rajongója lettem a muskotályos szőlő vagy törköly kávéiknak. Ráadásul az utóbbi években mindig volt napi kávé akció, érdemes volt abból venni ebédszünetben két centet.

Idén is alig vártuk már, hogy elinduljon végre a kávé szezon.
Ma mentünk ki először, hogy megihassuk az idei elsőt.

De nincsen.

Sehol. Semmi. Kávé.
Igencsak elszomorodtunk.

Lehet, hogy felmondáskor fő érvként ezt fogom említeni.