Néha eljutok arra a pontra, hogy - természetesen magamat közben nagyon sajnálva - azt érezzem, hogy valami miatt nekem lehet, hogy az jut, hogy egyedül kell lennem.
Talán ha nem kapálózok ellene egyáltalán, és csendesen beletörődök, még úgy fáj a legkevésbé, úgy van a legtöbb esélyem arra, hogy előbb-utóbb megtaláljam egyedül is a lelki egyensúlyomat és békémet.
Csak hát nem olyan egyszerű beletörődni.
(Jó, tudom, az igazi megoldás, hogy pozitívan és optimistán mosolyogjak a jövőbe, csak ez sajnos nekem nem igazán megy.)
Mindenesetre egy-két emberrel elkezdtem beszélgetni a nem t-betűs alkalmazáson, és ezek a beszélgetések aztán többnyire annak rendje és módja szerint el is haltak. Lehet, hogy miattam is, de amikor feldobok egy labdát, és nincs rá válasz, vagy rákérdezek valamire, amire válaszol, de vissza már nem kérdez semmit, olyankor nincs kedvem túl sok energiát belefektetni abba, hogy előremozdítsam a társalgást. Meg tudom, milyen műfaj ez, nyilván mindenki többekkel is beszélget, aztán talán az egyik épp elindult valahova, és én parkolópályára kerültem. Én is kénytelen vagyok több emberrel beszélgetni egyszerre (ha épp több akad), mert ez ilyen műfaj. Sajnos.
Az egyik pasi viszont felvetette, hogy egy spontán fröccsre összefutnánk-e.
Nekem belendült a maratoni edzésprogramom, de kiszámoltam, hogy ha kedden viszonylag hamar lelépek melóból, akkor a futás után (aznap kellett a héten a legkevesebbet, csak kilenc kilométert) még beleférhet egy fröccs. A korai futásnak az lett a hátránya, hogy még nagyon meleg volt, szóval hiába ez volt a legrövidebb táv, ez ment a legrosszabbul (előtte, utána nap mindkétszer 12 km).
A futás és a zuhany utána teljesen lelazított, szóval nyoma se volt a randi-idegességnek. Be kell ezt vezetni.
A fiúról annyit tudtam, hogy kopasz, hogy zongorázgat, bár a kottaolvasás nem az erőssége. A zenei ízlése eléggé jónak tűnt.
Az első momentum eléggé érdekes és elgondolkodtató volt.
Egyáltalán nem gondolom, hogy mindig mindent a pasinak kell fizetnie, és én akárhányszor randiztam valakivel, mindig felajánlottam, hogy fizetem a részem. De azért amikor a pasi gond nélkül hagyta egyszer, hogy kifizessem az olcsó teámat, az nekem fura volt.
Vagy pl. az idei májusi jó randin úgy volt, hogy az első kör fröccsre magától értetődően hívott meg a pasi. Szerintem a másodikra is meghívott volna, de mondtam, hogy ez most legyen az én köröm. A következő megint az övé lett, negyediket meg nem bírtunk.
Ez a fiú viszont a legelején kikötötte, hogy mindenki magának fizesse a fogyasztását.
Egyszer majd lehet, hogy rákérdezek, hogy ezt pontosan miért gondolja így.
Tényleg nem tartanám korrektnek lehúzni a jelöltet egy többfogásos vacsorával vagy egy drága koktéllal az első randin, de valahol meg az, hogy ő elhív randira, majd egy viceházmesterre se hív meg, az nekem picit meredek, de simán lehet, hogy csak azért, mert így vagyok szocializálva.
Innentől kezdve viszont jókat dumáltunk.
Kicsit sokat beszél.
Kicsit szabálytalan és nem biztos, hogy normális, de valahogy az ilyenek mindig jobban tudnak vonzani, mint a teljesen szabályosak.
Nem végzett egyetemet, de sok dologba beletanult.
A fröccs után csomót sétáltunk, és majdnem hazáig kísért. Kezdtem egyre inkább úgy érezni, hogy eléggé bejövök neki. Nekem ő...hát nem tudom, a képek alapján tartottam tőle, de élőben - bár továbbra se eseteim a haj nélküliek - nem éreztem azt, hogy akár ne tudna vonzani. A hengermajom útnál feltettem az egyes vilire, puszi, aztán még folyton kinyitogatta az automatikusan bezáródó ajtót, hogy indulásig kihasználjunk minden időt a dumálásra.
Tényleg csak egy viceházmestert ittam, de valahogy mosolyognom kellett, miközben a villamostól hazasétáltam.
Rögtön jelentkezett utána, és áttevődött a csevegés a viber-re, ahol aztán még legalább egy órán keresztül dumáltunk.
A vége viszont nem volt jó. Akkor már jöttek a kicsit szexuálisabb tartalmú célzások (vagy talán nem is célzások). Kár volt érte.
Úgyhogy most nem tudom, kicsit sajnálom, hogy nem vagyok az a típus, aki csak úgy könnyedén bele tud sodródni egy kötetlen kapcsolatba, de ha majd elhív randira, akkor azért megyek, mert hátha mégse vagyunk annyira különbözőek, mint ahogy most érzem.
A tesóm szerint onnan már eleve kuka, hogy nem fizette az egy darab fröccsömet.
Nekem inkább a szexuális tartalmú megjegyzés volt, ami még figyelmeztetőbb jel volt.
Meglátjuk.
Annak minden továbbitól függetlenül örülök, hogy május után megint volt egy olyan randi, amin jól éreztem magam.
Aztán csak egy olyan kellene, amiből lesz is valami igazán jó.
Csak egy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése