Káli-futás

Kedves, szép és családias verseny a festői Káli-medencében.

Nem is hallottam róla, egy kollégám szólt. Váltóversenyre neveztünk, és mivel pont három lány és három fiú jelentkezett a cégtől, így egy lány és egy fiú csapatot indítottunk.

Más kérdés, hogy a fiúknál ketten is bemondták az unalmast, úgyhogy őket kívülről pótoltuk.

Idén először rendeztek váltófutást, ami aztán meglátszódott egy-két bénázásban (az egész verseny nem volt agyonszervezve, de ez szerintem inkább pozitív volt). Ugyan küldtek előre térképet, meg a helyszínen is elmagyarázták, hogy melyik tagnak hol kell futnia, de én hiába figyeltem, a saját részemet félreértettem. Tudtam, hogy Köveskálra kell futnom az országúton, de azt hittem, ugyanarra indulok, mint mindenki más, és majd egy kék jelzés átirányít egy Köveskál felé tartó útra. 

Hát nem, eleve másik irányba kellett volna indulni, de az nem volt se kiszalagozva, se kinyilazva, helyismeretem meg nincs.

Persze az összes váltó - voltunk hárman :D - elrontotta.

Nekem az elején gyanús lett, hogy nem jó fele megyek, de semerre se láttam más jelzést, szóval mentem a narancson. Kb. több, mint egy kilométer múlva már megálltam és telefonáltam, akkor kiderült, hogy valóban rossz helyen vagyok. Visszafutni már nem lett volna értelme, úgyhogy azt beszéltem meg K-val, hogy én most az ő útvonalán megyek végig (kb. 10 kilométer), és ő futja helyettem a hosszabbat (13).

De azért bosszús voltam, mert a nagyobb távot szerettem volna futni.

A másik csapatból a második srác inkább korrigálta az útvonalát a hosszúra, viszont így ő összesen 18 kilométert futott majdnem.

Egyébként csakúgy, mint Füreden vagy a Mecsekben, most is rohadt meleg volt, azért is sajnáltam K-t, mert neki aszfalton és a legnagyobb melegben kellett futnia, pedig ő terepen és hűvösben szeret.
Nekem se jutott árnyék, viszont terepen mentem, ami meg nekem nem megy annyira, mert én meg az aszfalthoz vagyok szokva. Szóval jó lett volna, ha az elején jobban figyel a szervező, és segít jó irányba indítani a második váltótagokat.

Cserébe viszont gyönyörű volt az útvonalam. Kicsit sajnáltam, hogy nem kerültem így Mindszentkálla és Kékkút felé, de majd jövőre visszajövök, és egyéniben lenyomom a harminc kilométeres távot.

Egyébként maga a futás nem ment túl jól, egyrészt a meleg miatt, másrészt a terep se fekszik még nagyon, és mivel sok helyen álltam meg tanácstalankodni és telefonálni, ezért futás közben próbáltam volna hozni picit a kiesett időn, de ettől inkább görcsös lettem, és kifulladtam kissé a végére. Az órám egyébként 11 kilométert mért végül.

Viszont szerencsére a Mecsek utáni elhúzódó izomlázam már nem éreztem.

Az egész egyébként egy nagyon jó buli volt, hihetetlenül cuki ovis és kisiskolás futással, lelkes kisgyerekek segítségével a frissítésnél, finom és sűrű lencsegulyással, borkóstolással, névre szóló éremmel és dobogóval, lévén, hogy összesen három csapat indult váltóban.

Ma, ha minden igaz, nővéremmel és egy barátnőjével felküzdjük magunkat a Tordai-Tegzesre, nekem ez egy tökéletes utolsó edzés lenne az UB előtt, ahol lesz emelkedős szakaszom.