A fő cél

Megcsináltam!
Egyedül.
Pedig többször fel akartam adni közben.
Nem lehet csak úgy kilencven fokkal elforgatni az ágyat, mert elakad, olyan pici a háló.
Szóval letornáztam róla a matracot (meg előtte a kupit), amit a falhoz állítottam (mármint nem a kupit). Nem volt kis feladat egy vastag, 160 x 200-as matrac esetén.
Utána felállítottam függőlegesen az ágyat a fejére (nem számoltam vele, hogy az összes faléc a gravitáció hatására lezúdul), úgy már el lehetett fordítani, és visszadönteni óvatosan fekvőre.
Utána a léceket se volt egyszerű visszaigazgatni, de a dög nehéz matrac visszahelyezése előtt is erőt kellett gyűjteni.
Na szóval ilyet még egyszer nem csinálok, de végül sikerült.
Amikor a lakást vettem, még eleve ilyen helyzetben terveztem az ágyat, csak aztán valami miatt a másik megoldás nyert.
Ami így kompromisszum, hogy az éjjeli szekrény csak a lábamhoz fér el.
Még most se biztos, hogy befér úgy a komód, hogy ne legyen nagyon zavaró (centi szerint elvileg megvan).

A nagyobb cél természetesen az, hogy ha a komód kikerül a nappaliból, a kanapét rá lehessen teljesen tolni a ruhásszekrényre, és így maradjon elég hely utána egy elektromos zongorának.
Az teljesen becsípődött, és amióta hazaköltöztem, azon agyalok, hogy hova tudnám ebben a pici lakásban elhelyezni úgy, hogy lehetőleg se az íróasztalt, se a kanapét, se a könyvespolcot ne kelljen kidobni.

Kellemes mellékhatás, hogy valami - ha kicsit is, de - változott.
Ma last minute Füred félmaraton, utána bohóckodok a komóddal is, tegnap arra már nem maradt időm.