Több, mint egy hónapja.
Döbbenet.
Még mindig nagyon sokszor nem hiszem el, hogy vége.
Vagy az ellenkezője: mintha ez a kb. négy év nem lett volna soha.

Ami jó, hogy hullámzom, szóval a nagyon-nagyon rossz időszakok mellett azért vannak jó vagy jobb napjaim.
Azért ma bőgtem egyet a WC-ben, amikor visszaért a kolléganőm az ultrahangról, és úgy néz ki, hogy kislánya lesz.

Ez ilyen.
De lehetne sokkal szarabb is, magamat ismerve :)