Money makes the world go around

Múlt héten rettentően feldühödtem az egyik szolgáltatómra. Nevet fölösleges írni, hiszen mindegyik hasonló üzleti modellek alapján dolgozik (erről majd icipicit később), tehát gyakorlatilag egyik se jobb.

Nem értettem, hogy miért van az, hogy már legalább kilenc éve hűséges előfizetőjük vagyok, és bár mostanában nincs panaszom a szolgáltatásra (régebben több bajom volt), de folyamatosan emelgetik a díjamat, ami még mindig nem lenne annyira bosszantó, ha nem ordítana pofátlanul a plakátokról és az internetekről, hogy mennyivel olcsóbban megkapnám ugyanazt a szolgáltatást, ha új előfizető lennék.
Miért nem díjazzák a hűséget?

Erre az angoltanárom adott egy nagyon ésszerűnek tűnő magyarázatot: nem éri meg nekik. Szolgáltatást nyújtanak, és ezért a profitjukat igyekeznek maximalizálni. A leginkább ez úgy éri meg nekik, ha minél több előfizetőt nyernek meg maguknak az akcióikkal. Utána jöhet az előfizetési díj emelgetése, az ügyfelek rábeszélése, hogy "csak egy picivel kell többet fizetni, de kapsz még mellé ezt meg azt" (aztán a kicsivel többet fizetésből elég hamar nem is olyan picivel többet fizetés lesz). Miért ne érné meg nekik?
Tízből hét vagy nyolc fizeti a folyamatosan emelt díjakat, és kész. Különböző okok miatt: vagy mert lusta, vagy mert tájékozatlan, vagy egyik se, de egyszerűen se ideje, se energiája ezekkel foglalkozni (én nagyjából ez vagyok). Persze kettő vagy három előfizető kiesik, de az nem nagy veszteség, hiszen új akcióval megint begyűjtöttek tíz újat.
Logikus.
Csak nem tetszik.

Ma elszántam magam, és kihasználtam azt, hogy szabadságon vagyok, így személyesen mentem az ügyfélszolgálatra.
Úgy éreztem magam, mint egy csatába induló közlegény.

Van a felháborodott típusú ügyfél, aki kiabál és fenyegetőzik.
Én végig kedves voltam. Elmondtam, hogy elégedett vagyok a szolgáltatással, az ár-érték arány se lenne rossz, de egyszerűen nekem ilyen sebességű internetcsomag felesleges, mert alig vagyok otthon, és nem használom ki. Nekem a leglassabb internetcsomag is elegendő, és mivel már réges-régen, több éve lejárt az előző hűségnyilatkozatom, hajlandó lennék akár újat is aláírni.

Elmondta, hogy a legalacsonyabb internetcsomagot (negyedakkora sebesség, mint a mostani) kicsivel olcsóbban, mint a mostani előfizetésem, egy éves hűségnyilatkozattal megkapom.
Ilyenkor én hülyének vagyok nézve?
Persze nekem bőven elég az a csomag, de egy negyedakkoráért alig kevesebb előfizetés?
Mondtam, hogy látom én, hogy az új előfizetőknek ugyanez a csomag lényegesen olcsóbb, és ugyan én nem vagyok új előfizető, de szeretnék hasonló feltételeket, hiszen régi, hűséges ügyfél vagyok. Ha megoldható, természetesen.
Azt mondta, beállítja akkor nekem azt. Egy ideig úgy tűnt, hogy ilyen könnyen megúszom, de hosszas kattintgatás után közölte, hogy sajnos nem engedi a rendszer, mivel valóban nem vagyok új előfizető.
Tehát marad a csak kicsit olcsóbb, de lényegesen lassabb, egy éves hűségnyilatkozattal.
Kérdezte, hogy akkor mi legyen.

Ekkor határozottan olyan érzésem kezdett lenni, mintha egy előre megkoreografált harci táncban vennék részt, vagy egy színdarab jelenetében, ahol mindenki pontosan tudja, hogy mi a szövege, de a szavaknak nincs is jelentőségük, mert minden szereplő tudja, hogy mi lesz a végén.

Hogy ő azt várja, hogy mondjam azt, hogy akkor rendben, legyen ez. Vagy hogy tudja mit, maradok akkor még egy ideig a mostani csomagomnál. De az is benne volt a levegőben, hogy a másik forgatókönyvet veszem elő.

Úgy indultam a csatába, hogy lehet, hogy egy ideig internet nélkül maradok. Ha más nem, keresek egy másik céget, ahol új előfizetőként egy darabig jobb dolgom lenne, majd aztán akár még sokkal rosszabb is a mostaninál. Nem akartam lemondani az internetet, de nem is teljesen létszükséglet. Tényleg keveset vagyok otthon, filmeket, sorozatokat alig töltök le, hiszen nincs is időm megnézni.
A legszükségesebbeket mobilnettel is meg tudom nézni.

Kimondtam.
Akkor lemondom az egészet.

Ez egyébként egyáltalán nem azt jelentette (mint utólag kiderült), hogy lemondom, hanem ez a megkoreografált táncjelenet mágikus mozdulata, a szövegkönyv varázsigéje volt.
Elment megbeszélni valamit egy kollégájával, majd egy perc se telt belé, már azzal jött vissza - de ezt a részét a szerepének már nem is vette komolyan, csak nagyjából ledarálta, talán néhány szótagot ki is hagyott -, hogy mivel ilyen rég óta hűséges előfizető vagyok, ezért megkapom azt, amit az új előfizetők kapnak, két év hűségnyilatkozattal.
Hirtelen előkerült ez az opció is, ami eddig nem létezett.
A két év hűségnyilatkozat nem túl jó hír, de a sokkal rosszabb verzióhoz is alá kellett volna írnom egy évet, és gyakorlatilag akárhova mennék el új szolgáltatóhoz, az értékelhető ajánlatokhoz szintén két évet kellene aláírnom.
Tehát azt mondtam, hogy rendben.

Megegyeztünk.
Én meg csak pislogtam, hogy ez TÉNYLEG ÍGY MŰKÖDIK?
Hogy táncolunk, kerülgetjük egymást, ez van meg az van, LEMONDOM - BANG!! Varázsige kimondva, és hirtelen mégis van más lehetőség?

Persze ez is beleillik az üzleti modellbe: nyilván a végsőkig szeretnék tartani a pozíciójukat, és nem lemondani a tőlem érkező havi bevételükről. De az is igaz, hogy a nullánál viszont az is jobb, ha kevesebbet fizetek, de azt fixen két évig, legalább.

Érezhetném úgy, hogy megnyertem egy csatát, de azért messze nem érzem így, mert egyrészt ez csak egy előre megírt forgatókönyv volt, másrészt ár-értékben például egyáltalán nem jártam olyan jól (negyed olyan lassú csomag, de nem negyedannyit fizetek), viszont nekem a mostani sebességre tényleg nincs szükségem, és így azért jelentősen csökkent az eddigi havidíjam (amit egy hete emeltek újra, ugye).

A modell működik, nem várhatok mást egy olyan világtól, amit az anyagi érdekek mozgatnak.

Halványan eljátszom még a gondolattal, hogy akkor mi lenne, ha tízből nem kettő-három, hanem hét-nyolc tudna időt, energiát arra ráfordítani, hogy kiharcolja a számára jobb feltételeket.
Valószínűleg akkor jobban megérné - a módosult üzleti modell szerint - díjazni a hűséget.

Nem érzem azt, hogy ezek a szolgáltatók a gonosz óriások, akik velünk packáznak.
Ennél ez egyszerűbb: ők egy profitorientált cég.

Nem is kellene meglepődnöm, hiszen öt évig koptattam a Közgáz padjait.

Más kérdés, hogy soha, egyetlen percig se éreztem azt, hogy nekem igazándiból is ott lenne a helyem.

UI.: Ami miatt megérte személyesen bemenni, egyrészt hogy gyakoroljam magam a csatában, a másik pedig, hogy az ügyfélszolgálatos pasi valami eszement jól nézett ki.
De azért a szép szemei se voltak elegek ahhoz, hogy engedjek.