Michaela Moszkvában csatlakozott a Gittegylethez (addig csak picit idősebb kolléganője, Suzanna járt a csehektől), és elég hamar jóba lettünk, mert nagyon helyes lány, ráadásul ahogy én zenekarban játszom, ő a kórusos éneklést veszi nagyon komolyan.
Párizsba és Madridba már a magyar kolléganőm nélkül utaztam. Emlékszem, mikor megérkeztem Madridba, nyomasztott az egyedüllét (akkor már tudtam, hogy muszáj lesz munkahelyet váltanom - biztató hír mai magamnak, hogy fél éven belül ez sikerült is. Egyébként ott fedeztem fel, a madridi hotelben, első ősz hajszálaimat), és nagy nehezen tudtam csak rávenni magam, hogy egyedül nekivágjak az ismeretlen fővárosnak. Persze az üres estét nyilván nem a hotelszobában capoeirázva akartam eltölteni,
úgyhogy rávettem magamat, hogy elkezdjek Madriddal ismerkedni, de amikor nagyjából a második sarkon belebotlottam a csehekbe, akkor nagyon megörültem nekik.
Együtt csatangoltunk, vacsoráztunk, fedeztük fel a legjobb churros-os helyet és piacot.
Két nap FRUITFUL meeting után eljött a záróest is, tudtuk, hogy ez a Gittegylet megszűnik, én azt is sejtettem, hogy úgy egyáltalán kifelé áll a szénám, szóval ez tényleg amolyan búcsúest volt.
A szintén igen jó fej lengyel lány, a csehek és én mentünk el egy szuper tapas bárba (a spanyol kolléganő ajánlotta).
Ott kerültek szóba utazós élmények, hogy igen, Michaelával mindketten nagyon szeretjük Olaszországot, jé, nahát, Neked is Bologna az egyik nagy kedvenced? Hát igen, persze, amióta a kórussal ott elénekeltük a Dvorak: Stabat Matert egy ilyen EU-s rendezvényen...
Állj!
Melyik évben?
Valami 2004 vagy 2005, nem is tudom.
Végül kiderült, hogy ugyanazon a koncerten játszottunk 2004-ben, és előtte pár napig együtt próbáltunk egy EU-s rendezvényen, ahol frissen csatlakozott három országból állt a kórus, és belőlünk, szintén frissen csatlakozottakból a zenekar.
Milyen kicsi a világ!
És majdnem ki se derült, egész véltelenül került szóba.
Aztóta előástam néhány fotót, és olyat ugyan sajnos nem találtam, amin mindketten látszódunk, de van olyan kép, amin én húzom-vonom, és mögöttem Michaela több kórusos ismerősét is felfedezte.
Madrid 2011-ben volt, a Gittegylet ezután feloszlott, én meg még a munkahelyemet is otthagytam.
Már 2015-öt írtunk, amikor teljesen váratlanul e-mailt kaptam Michaelától. Nem is emlékeztem rá, hogy megadtam neki a privát emailcímem. Azt írta, hogy egy Gittegylet2 ülés miatt Budapestre jönnek, és lenne-e kedvem összefutni velük.
Naná, hogy volt, és eleve borzasztóan meghatott, hogy még eszükbe jutottam.
Úgyhogy tegnap munka után felkerekedtem, összeszedtem őket, átvonszoltam a Lánchídon (nagyon tetszett nekik a kivilágított város, csak lehetett volna picit melegebb), és a Bázison salátáztunk, grillsajtoztunk, túrógombocoztunk, borozgattunk (jó, én sör).
Rengeteget nosztalgiáztunk.
Nagyon tetszett nekik a söröző, én meg örültem, hogy egy jó kis estét tudtam nekik szervezni.
Olyan volt, mintha egy-két hónapja találkoztunk volna utoljára, nem négy éve.
Abból kiindulva, hogy ők nem öregedtek semmit, azt szűrtem le, hogy valószínűleg én se (a hajamat már festem).
Miután visszakísértem őket a szállásukra, elköszöntem tőlük, azzal, hogy:
Have a fruitful meeting!
Persze tegnap is elröhögtem.
UI: van meghívásom Prágába és Bohémiába is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése