Karmestert keresünk - szubjektíven. Tizenhatoska, a Castingos

Jó, már tényleg fáradok.
Abból látszik a legvilágosabban, hogy Tizenhatoskán nagyon sokáig kizárólag csak a külsejét értékeltem magamban. Nem volt olyan szabályosan szép, mint Csillagszemű Helyeske, de nekem még talán jobban is bejönne (ha mondjuk tizenöt évvel idősebb lenne), mert kellően karakteres volt.
Szép, világos szeme felett sötét, határozott szemöldöke ívelt kontrasztként. De legjellegzetesebb mégis az orra volt, és mint tudjuk, nagy tisztelője és rajongója vagyok a határozott férfiorroknak.
Nem volt egy vastag fiú, viszont elég magas (rögtön el is vitette a dobogót, mondván, hogy fölösleges, csak beverné a fejét), ha ebből az amúgy is sovány alkatából még egy picit fogyna, beesett, borostás arcából csak úgy világítanának szemei, és emelkedne ki orra - bármilyen Jézus Krisztus vagy aszkéta szent castingra jó esélyekkel jelentkezhetne.
Ami az aszkéta  hatást rontaná, hogy amikor idősödni fog, várhatóan eszméletlen szexi nevető ráncai lesznek a szemei környékén - egyelőre ehhez még túl fiatal, de mivel sokat mosolygott, így látszott, hogy hol is lesznek ezek a szépségek majd évek múlva.

Na de itt most próba folyik, én meg az orron, szemen, szemöldökön, leendő nevetőráncokon kívül körülbelül semmire se figyelek.
Ejnye.
A próba nem volt rossz. Olyan kiemelkedően jó se.
Nem vádolhatom határozatlansággal Castingost, de mindezt tette úgy, hogy kedves, szerény és alázatos maradt. Egyébként még csak az alapképzést végezte el a zenekar-kórusvezető szakon, ezután jön majd a master. Érdekli a biológia, meg sok dolog a zenén kívül, és nagyon sokat zenél nem csak profikkal, szóval azért is jött ide, mert mindig élmény, ha zenekedvelő amatőrökkel muzsikálhat, mint a medikus zenekar, vagy a Batthiány téri templom kórusa-zenekara (rögtön kiderült, hogy van közös ismerős, klarinétosunkkal ezt leegyeztették).

- A Mahler első tétellel kezdeném - mondta, majd rögtön hozzátette, hogy sejti, ezt már mennyiszer hallhattuk.
Jó dolgokat kért, és dicsért is - csak valahogy nálam valami pici fűszer hiányzott, vagy nem is tudom, mi, ami miatt mégse állt össze egésszé a dolog. Mentünk, megálltunk, teljesen jogosan hibajavíottt, utána jobban szólt, jajj, de jó - és valahogy mégse. Meg nem tudnám fogalmazni pénteken dög fáradtan, de talán a karizma vagy átütő erő lehetett, amit hiányoltam. Vagy talán még csak az se - talán csak a tapasztalat és rutin.
Amit egyébként velünk együtt dolgozva megszerezhetne, csak hát sajnos nem fog nyerni, nagy valószínűséggel.

A szünet után a Bolerot kérte, és abban is ugyanúgy helyén voltak az instrukciói, hogy spanyol tüzességgel kérte itt-ott. Teljesen rendben volt a fiú, egyszerűen talán az élmezőny túl erős most ezen a válogatón.
A negyedik tételre már nem maradt annyi idő, de mégis elővette. Kicsit megijedtem, hogy elkezdünk vacakolni a rettenetes elejével, és egy hangos yesssss nem csak belőlem, hanem másokból is kiszakadt, mikor mondta, hogy negyvenötös ziffer.
- Ennyire szeretitek azt a részt?
- Ennyire nem akartam az elejét - mondtam.
- Azt én se...
Elcsinnadrattáztunk a negyedikkel, kicsit a maga szájízére szabta a tempókat (ehhez megvolt a kellő határozottsága), aztán újra eljátszottuk ugyanonnan, és vége lett a próbának.

Nem untam az estét, de annyira nem is ragadott magával.
Azt írtam az értékelőlapjára (62 pont, de úgyse vagyok következetes már), hogy nagyon tehetséges, ügyes, szimpatikus és kedves fiú.
Tényleg az, vele se járnánk rosszul, és biztosan nagyon sokat tudna fejlődni, ha gyakorolhatna rajtunk, de szerintem nem ő nyer.

Ma bejelentették, hogy az első öt-hat embert (akik között nincs szignifikáns pontkülönbség) rangsorolni fogjuk, meg újra nézni rövidebb videókat - mindezt 15-én, amikor nem érek rá. Remek. De a rangsorolásba azért is beleszólok. Muszáj, mert egyrészt az összes próbavezénylésen ott vagyok, egyszer se hiányoztam, másrészt mégiscsak szólamvezető volnék. Ha kell, munkahelyi karácsonyozás közben telefonos összeköttetésbe lépek a zenekarral.
A rangsorolásra azért van szükség, mert az első néhány helyezett között egyszerűen nincs statisztikailag értékelhető különbség, de mivel nagyon sokan voltak a jelöltek, ezért még a legjobb szándék ellenére se tudtuk következetesen pontozni őket - viszont a pontozásba utólag, ismerve a későbbi jelölteket, nem nyúlhatunk bele. A rangsorolással viszont egyértelműen leírhatja mindenki, hogy a legjobbak közül kit akar leginkább.
Akiket valószínűleg rangsorolhatunk: első helyen jelen pontozás szerint Búgócsiga áll (nem bánom), őt Sármőr követi. Ezután számomra hatalmas meglepetésként Tizenegyes, akinek becenevet se adtam, mert bár nagyon sokat javított a pontszámán ahhoz képest, ahogy indult nálam próba elején, de valahogy a karizmát és a zeneiséget nem éreztem benne igazán. Kedves volt, és tényleg nem volt rossz, de hogy ilyen elöl van, az nekem nagyon furcsa. Utána jön Maximalista (erős ellenkampányt folytatok, ami gáz, mert még az is lehet, hogy én is vele lennék a legboldogabb...ugye egy próba nem mérvadó), aztán Tom Cica, utána kedves Brácsás bácsi (szintén eléggé meglepetés nekem, mert kisegítő-betanító karmesternek azonnal aláírnám a szerződését, de hogy "rendes" karmester...az nekem kizárt), és csak utána Kölyökfoxi, szóval ő lehet, hogy már be se kerül a végső körbe, bár A-val lobbizunk rendesen az érdekében.
Mindenesetre ha ők jutnának be a végső körbe, akkor most valószínűleg ez lenne a sorrendem:
Első Kölyökfoxi (úgyse ő nyer, de én felpontozom), második Búgócsiga, harmadik ma éppen Sármőr, mert fuvolás P meggyőzött (de csak Brácsás bácsival párban), negyedik Tom Cica (aki holnap már szerintem simán helyet cserél Sármőrrel), Ötödik brácsás bácsi, akit azért tennék Tizenegyeske elé, mert úgyse lesz végső befutó, de Tizenegyeskét nem akarom előre tenni, és utolsó helyen Maximalista. Nálam.

Még mindig vannak ketten, akik akár felülírhatnak mindent.
Valamint visszaszámlálok.

MÁR CSAK KÉTSZER KELL A MAHLERT JÁTSZANI!!!