Karmestert keresünk - szubjektíven. Egyeske

Mikor is volt? 2003, tizenegy éve, mikor előző év végén Laci, legmélyebb bánatomra, elbúcsúzott tőlünk.
Én akarva-akaratlan őt kerestem a tíz jelöltben, aki a zenekarunk élére pályázott.
Talán épp azért nem Géza nyerte nálam a versenyt, mert ő aztán egyáltalán nem volt "Lacis". Viszont mivel borzasztóan pontos, határozott és felkészült volt, ezért nálam előkelő második lett, ha jól emlékszem.

Idén újra versenyeztetünk, és ezúttal állítólag 21-en jelentkeztek. Páran biztos le fogják mondani, többek között a most péntekre beosztott karmester is. Ennek én nagyon örülök, mert ez volt az a próba, amit biztos, hogy ki kell hagynom. Az előző válogatón az összes jelölt próbavezénylésén ott voltam (emlékeim szerint), és most se szeretnék senkiről se lemaradni.
Ami fura lesz, hogy 2003-ban 24 éves voltam. Géza, azt hiszem, 25. Nem igazán volt különös, hogy ilyen fiatal, mert én is az voltam. Most biztos rengeteg huszonéves jön, viszont menet közben nálam nem állt meg valami miatt az idő. De hát el kell fogadni, hogy adott esetben simán benne van a pakliban, hogy egy nálam tízessel (vagy még többel) fiatalabb lesz a következő karmesterünk.

Úgy döntöttem, hogy blogot vezetek róluk, hogy később visszakereshessem, és emlékezzek rájuk (a 11 évvel ezelőtti eresztésből néhányan teljesen a feledés ködébe vesztek...az első három helyezettre emlékszem, mert nálam is ők lettek az első három, csak kicsit más sorrendben. Emlékszem kicsit egy nőre, meg a régi brácsásunkra, akinek az értékelőlapját Á egy laza csuklómozdulattal egyszerűen áthúzta.)

Szóval a mai, legyen az itteni neve Egyeske.

Egyeske nem vett le elsőre a lábamról. Profi zenész, és vonós. Ez elvileg jó, csak ilyenkor mindig megijedek, hogy túlságosan ránk fog szállni, elpiszmogni mindenféle vonókezeléssel, miközben a fúvósok hülyére unják magukat. Ez például az egyik sztereotípiám.
A másik, hogy láthatóan izgult és ideges volt az elején.
De fokról-fokra oldódott.
Most azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon sajnálom, hogy ennyire az elején jött. Így még semmi összehasonlítási alapunk nincs, el fog kicsit homályosulni az emléke, főleg azokban, akik nem írnak róla blogot (teljes létszám mínusz én).
A végén hét szempont szerint (majd egyszer azt is leírom) pontozzuk őket, és szöveges magyarázatot is írhatunk. Belénk verték, hogy ne pontozzunk nagyon maximálisra elsőre, mert aztán nem tudunk hova felé menni.
Hát én mégis nagyon felpontoztam. Nem bánom, mert ahogy átlestem más értékelőlapokra, láttam elég csúnyán lehúzó osztályzatokat is (olyannyira, hogy meg is ijedtem, hogy rosszul töltöttem ki, és nem is 1-10-ig, hanem csak 5-ig lehet osztályozni), így ez legalább egy picit húzza az átlagot. Nyilván lesz még olyan, aki nagyon fog tetszeni, de akkor legfeljebb ő is megkapja ezt a sok pontot tőlem (nálam a 70-ből 66...oops, ez tényleg nagyon magas. Még egy nagyon pici mozgásterem azért van 70-ig), a nagy átlag meg úgyis kihozza, hogy ki tetszik a többieknek.
Gyanítom, hogy ez a fiú nem.
Én azért féltem, mert "túl kedves", és mert többször is "lehetne?" meg "bocsánat"...nekem ez egyáltalán nem volt zavaró, de máshoz vagyunk szokva...
Előrerohantam, mert az értékelést-pontozást nyilván akkor kellett csinálni, amikor már elment Egyeske.

Szóval először a Britten-t vezényelte, abból a Bolero tételt választotta. Ezzel még nem vett meg, korrekten átmentünk rajta, kiszedett néhány hibát (egyébként szerintem nagyon jó füle volt hozzá), és ennyi. Meg is jegyeztem az értékelőlapon, hogy picit a darabok hátteréről, vagy hogy ő mit gondol róluk, mondhatott volna.
Aztán jött az "imádott" Mahlerem. Na és itt viszont megvett, kilóra.
Mert valahogy pont tetszettek azok a dolgok, amiket másképp kért, mint ahogy megszoktuk.
Mivel hosszú hónapokig próbáltuk, ezért már szinte belénk lett verve az egész, (bár nyilván vannak benne hiányosságaink, főleg a nyári szünet után, meg tökéletes azért sose volt, igaz, a koncert egész jól sikerült májusban), ami valahol hátrány is lehet, amikor valaki teljesen máshogy szeretné kérni a tempóváltásokat. Persze ez a zenekaron is múlt, hogy nagyon igyekeztünk a kezére menni, de LEHETETT A KEZÉRE MENNI, merthogy sokak kezére sajnos nem lehet, hiába sasoljuk.
És ő MEGKÖSZÖNTE, ha megcsináltuk a lassítást úgy, ahogy vezényelte.
Ahol meg nem bírtunk túllépni a beidegződéseinken, ott nem hagyta magát, elmagyarázta, hogy mit szeretne, és addig próbálta, amíg meg nem csináltuk úgy, ahogy ő kérte.
Amikor meg sikerült, akkor megköszönte.
Nyilván nem volt ideje arra, hogy mindent kitisztázzon, de nekem az is tetszett, ahogy a rendelkezésére álló időt kihasználta arra, hogy hosszabb részeket egyben is lejátsszunk, de meg-megállva kicsit kitisztázzunk néhány helyet.
Tartott szünetet, negyed órásat. Jó ég, el vagyunk kényeztetve, nem ehhez vagyunk szokva/szoktatva (igaz, a "régi" idők rendkívül elhúzódó, kávéautomatához zarándokolós szünetei már túlzás voltak...óóó..megint elkalandoznék...az az első kávészünet, amikor először buktunk le J-vel...)
Az, hogy szünetet tartott, azért is nagy szó, mert elvileg nem mondták meg nekik, hogy tartson/tarthat, csak hogy héttől kilencig próbálhat, és úgy osztja be, ahogy szeretné.
Nekem főleg az tetszett benne, hogy mosolygott. A szeme is.
Meg az énekhangja. Ez is az egyik dilim, hogy én nagyon szeretem, ha egy karmester tud szép hangon énekelni, mert szerintem egy elénekelt dallamív ezerszer többet érhet, mintha valaki csak szavakkal írja körül, mit is szeretne. A zongorán előrejátszott dallam se ugyanaz. Intonációhoz, ritmushoz tökéletes, de a dallamíveket már nem lehet ugyanúgy megmutatni vele, mint énekléssel. Bár ebben simán lehet, hogy tévedek, de én akkor is így érzem.
Ami miatt még szerintem nem ő nyer: egyelőre nem annyira láttam benne a fiatalsággal haverkodás potenciálját (velem egyidős egyébként). Bár ez lehet, hogy nem így lenne.
Meg hogy talán a fúvósok úgy érezhették, hogy velük kevesebbet foglalkozott (szerintem egyébként nem- emlékszem a múltkori versenyből egy brácsásra, aki nálam a harmadik helyezett lett, de pl egyik hegedűstársamnál ő nyert - én őt azért pontoztam kicsit lejjebb, mert úgy éreztem, túl sokat szőrözött velünk vonókezeléses útmutatásokkal, ami a fúvósoknak tényleg unalmas volt. Egyeske ennyire nem ment a részletekbe - adott röviden instrukciókat, de azt adott azért a fúvósoknak is). És hogy talán nem volt annyira határozott, és talán megijedhetnek mások, hogy nem fog tudni fegyelmet tartani. Engem ez azért nem érint, mert úgy érzem, nekem tetszik annyira, amit csinál, hogy végig odafigyelnék. Meg amúgy se szokásom persze nagyon rosszalkodni, főleg az első pultban.
Mindenesetre nekem az elejét leszámítva a végéig az volt az érzésem, hogy ha most hirtelen a többi 19 jelölt is visszamondaná, biztos elszalasztanánk néhány baromi jót, sőt, akár Egyeskénél sok szempontból sokkal jobbakat is, de rosszul már akkor sem járnánk.
Én szívesen járnék a próbáira, egy próbavezénylés alapján.
Éreztem benne a zenét.

Jövő hétfőn jön Ketteske.
Kíváncsi vagyok.
Hú, lehetnének kicsit kevesebben.