Másnapos vívás - ma nem jött be

Ma sajnos megdőlt két tételem is.
Az egyik, hogy másnaposan jól vívok.
A másik, hogy csapatban jól vívok.
Ma másnapos is voltam (igaz,  lehet, hogy az volt a baj, hogy nem eléggé), és csapatverseny is volt, de még életemben nem voltam olyan versenyen, bármilyen rosszul is vívtam, hogy ne csúszott volna be egy-két győzelem. Most nem. A végére kezdtem belejönni, de még akkor is egy-két tusos vereségekkel növeltem a csapat hátrányát - igaz, a csapatból ma senki se vívott jól, szóval nem rajtam ment el.
Az is igaz, hogy mostanában sose jön össze a rendszeres edzésekre járás, ha meg lejutok, olyan fáradt vagyok, hogy alig tudok érdemi munkát végezni, vagy pl. múlt csütörtökön mire odaértem, a többiek nagy része már ment haza, és nem volt kivel vívni.
A másnaposság története csak annyi, hogy két csoporttársammal elmentünk picit bulizni, ugyan én jobban szeretek beülni a bázisra, vagy kiülni (bár nem tudom, kiülni milyen, mert elfelejtettem, milyen a jó idő), de ők táncolós lányok, és ők döntöttek. Az Old Man's-be mentünk, ahol körülbelül hat éve voltam utoljára egy olyan emlékezetes estén - amelyikre szinte egyáltalán nem emlékszem.
Tegnap nem éreztem rosszul magam, bár valahogy nem hatottak a tequilák, de azért próbáltam én is ropni a csajokkal. Aztán lekapcsolt róluk egy fiú, aki egész jóképű volt, rengeteget táncoltunk, meg bókolt, meg nem is tizenéves volt, jajj de jó - aztán egyszer csak hirtelen eltűnt, mindenféle elköszönés nélkül.
Volt benne valami nem szimpatikus amúgy is, úgyhogy nem zokogtam tele a párnámat.
Csak akkor és ott teljesen megdöbbentem és nem értettem, mert nem ez nézett ki a dologból.
De van még a világon pár dolog, amit nem értek, úgyhogy eggyel több nem igazán számít.