Hegedűn gyakoroltam valamit, de már nem tudom, hogy mit.
Valószínűleg a d-moll partita első tétele lehetett, vagy esetleg a Vivaldi Nyárból a vihar.
Nem emlékszem.
Mellettem állt a férjem, és valamit magyarázott.
Egy ideig játszottam tovább, aztán egyszer csak megelégeltem, fejbe vágtam a vonómmal, majd szépen, bájosan folytattam a hegedülést.
Pista bácsi csak látta az eseményeket, de nem hallotta.
Miután felébredt, vagy tíz percig gondolkozott az ágyában felülve, hogy vajon mit követhetett el a férjem, amivel ilyen büntetést érdemelt.
Ma is érdemes volt edzésre menni.
2 megjegyzés:
mindenképp ezerszer faszább álom, minden tekintetben, mint az én összes eheti adagom, amelyikben MINDEGYIKBEN eddig szerepeltek különböző főnökeim. broááf.
Az én álmaimmal se vetném össze :S Jajjj, Te szegény. Igyunk mielőbb!!! Legalább...
Megjegyzés küldése