Megdöbbentő, mennyire le tud törni egy rossz randi. Egyszerűen úgy érzem olyankor, hogy inkább feladom, az élettől megy el a kedvem, és egyébként se lesz nekem soha senkim.

Aztán összeszedem magam, alszom rá egyet, és már nem annyira szar az egész, és egy hangyaizényivel pozitívabban (ami még mindig sötét kicsit) tekintek előre.

Csak ez tényleg fárasztó, kezelni az ilyen nagy hullámzásokat és kilengéseket, meg újra és újra összekaparni magamat, a reményeket, próbálni nem bezárkózni, nem rágörcsölni, kíváncsi lenni.