Meggyüttem a nyaralásbú

Egy hét totális internet elvonás (jó is az néha) után egy gyors beszámolóval jelentkezem.

Hazudnék, ha azt mondanám, álmaim nyaralása az, hogy a szüleimmel és Áron-Nórival tölthetek el egy hetet Akarattyán. Nyilván jobb lett volna haverokkal, vagy még inkább egy kockás hasú, megnyerő mosolyú, jó humorú ám mégis gyengéd Hugh Jackman-nel romantikázni végig a hetet a magyar tengernél.
De azt hiszem, kikapcsolódásnak ez is tökéletes volt, és mindenki igyekezett, hogy minél többet tudjak pihenni. Kellett is, nem csak a munka miatt, hanem mert nulla óra alvással és számításaim szerint több, mint 31 km-el a lábaimban (erről a futásról szeretnék még egy külön posztot írni, amíg nem halványulnak el végképp az emlékeim) érkeztem meg vasárnap délelőtt a Balatonra.

Igyekeztek is a gyerekek, pl. reggelente próbálták halkabban ölni egymást a szomszéd szobában, nap közben is mérsékeltebben nyúztak (de valamennyire muszáj volt nekik, mert sajnos nem volt a környéken egy hasonló korú gyerek se, akivel haverkodhattak volna), lángost is csak egyszer kunyeráltak tőlem (a palacsintát pénteken már magamtól vettem, mivel én gusztáltam rá nagyon, de az hogy nézett volna ki, hogy csak magamnak veszek). A szüleim is mindent megtettek, hogy jól érezzem magam, és pihenhessek, én maximum a mosogatásból vettem ki a részem, vagy amikor a gyerekek után befejeztem a terasz felsöprését, meg amikor átkerekeztem Kenesére szemes kávét-paradicsomot-Four four two magazint kutatni. Reggeli után mindig megkaptam Apukámtól a kávét, Anyukámmal pingpongoztunk, esténként néha még futni is elkísért, ami után csendben borozgattunk. A gyerekekkel meghallgattam az aktuális esti mesejátékot, az volt a legédesebb, amikor mindketten belealudtak (én is majdnem...). Olvasni is rég tudtam ennyit, most három könyvet is sikerült kiolvasni.

Lehetett volna még jobb a nyaralás, a fent már említett hjúdzsekmennel, vagy ha nem menstruálom telibe szinte az egészet (de legalább a futóversenyt megúsztam, és szerencsére az  utolsó két napon tudtam jó nagyokat úszni is), de összességében jó volt, ezer éve nem nyaraltam együtt a szüleimmel, a gyerkőcökkel is rég töltöttem el ennyi időt, plusz a hülye társkeresősdit is hanyagolhattam.

Apropó, társkereső: motoszkált bennem az a gondolat, hogy talán Kedd meghosszabbította egy héttel a nyaralását, és mire hazajövök, várni fog a postaládámban a válaszüzenete, de persze nem volt semmi, úgyhogy, bár nem értem, miért tűnt el ennyire hirtelen, mikor többször is megerősítette, mennyire találkozna velem (lehet, hogy én nem voltam elég lelkes...), de el kell fogadnom, hiszen mindenre úgysincs magyarázat.

Bemutattam a klasszikus, két (vagy több) szék között a pad alá tipikus esetét.