Helyzetjelentés

Nagy csönd van most, azért se írtam új társkeresős sztorikat. Hétfő (szőlőtenyésztő) óta.

Kedd ugyan e-mailben, sms-ben, sőt, az Ironman után még egy mms-ben is megerősítette, hogy szeretne velem még találkozni, ha majd hazajött az egyhetes nyaralásából, de az az egy hét már hétvégén lejárt, és azóta se kép, se hang. Én írtam azért neki egy e-mailt, mert szívesen találkoztam volna vele másodszorra, de semmi válasz.

Szerda időnként lelkesen lájkol a facebookon, de más kapcsolat nincs köztünk, nem is lenne egészséges.

Kár, hogy senki nem akart velem fogadni Péntek-ügyben, ugyanis simán nyertem volna, mert jól éreztem, és tényleg nem keresett többet.

Időnként beesik egy-egy levél a társkeresőn, de mostanában egyikben se látok fantáziát.

Nem vagyok elkeseredve, szinte teljesen kitölti mostanában a gondolataimat a futás (meg ebben a két hétben az Olimpia, Risztov Éva, ha ezt filmben mesélik el, akkor kibukok, hogy fujj, de giccses hálivúdi sztori...de így...épp az idióta mítingünk volt, az egyik mellettem ülő kolléganőm sms-ben kapta meg az infót, én meg azt hittem, megfojtok mindenkit, főleg a főnököt, hogy nem tudom gyorsan legalább utólag megnézni a befutót, izé, beúszót, és végigbőgni a Himnuszt), aztán vasárnap egy hétre megyek a szülőkkel és unokaöcsiékkel nyaralni, szóval a témát megint jegelem egy kicsit.