Csak egy kis kiegészítés, mert már több embertől kaptam hasonló megjegyzéseket Péntekkel kapcsolatban:
Itt nem csak arról van szó, hogy én zárkózok be, és én nem merek ismerkedni - arról is, hogy ő nem keres.
Majd lehet, hogy leírom egyszer a randit (csak annyira nem tudnám visszaadni), vagy inkább elmesélem egy(kettő-sok) sör mellett, de a lényege, hogy álomszerűen indult, kedves flörtök, kémia, nevetés, játék, udvarlás, az az érzés, hogy hű, bejövök neki, ő is nekem - szóval minden, ami kell. Aztán egyszer csak váltás, és az este jóval nagyobbik részében (nem írom le, hogy miért, de így volt) simán haver kategóriába kerültem. Az is vicces volt, semmi bajom nem volt vele, de az van, hogy nem haverságot keresek, főleg, ha vonz az illető.
Szerintem már keresett volna, minimum egy semmitmondó üzenettel (vagy legalább a profilomat megnézte volna a társkeresőn), ha akarna valamit.
Ha mégis keresne, akkor nem zárkóznék el...de arra, hogy keres még, nem tennék túl nagy összeget.
Közben Szerdának próbálok esélyt adni. Nem rossz pasi ő (N látta, szerinte kifejezetten jó), csak nekem valami miatt nem tetszik eléggé...de ez talán még változhat, nem reménytelen a helyzet. Csak az is baj, hogy szegény túlságosan nyomul (pedig azt gondoltam, szombat után majd nekem kell jelentkeznem, ha egyáltalán....), nekem ilyenkor jobb lenne egy pici időt hagyni, de nem baj, megpróbálom az én tempómra lassítani a dolgokat, aztán meglátjuk, bírja-e, vagy inkább lekopik.
Kedd bejelentkezése jövő hétre esedékes, most még az Ironmant piheni ki külföldön (mms-t is küldött magáról és a díjáról, meg egy rém unalmas, de aranyos szöveget, hogy mennyire fárasztó volt, az izmoknak, izületeknek, de örül, hogy megcsinálta, viszont többször nem fogja, és most megy kipihenni, de ha majd visszajön, szívesen találkozna velem, ha lenne kedvem).
Pozitív: három randiból kettőnek bejöttem, és akart velem újra találkozni. Ezzel igyekszem építeni az önbizalmam, és nem azzal az egyharmaddal rombolni.
7 megjegyzés:
AMEN.
Szerda meg azért nem tetszik eléggé, mert te eléggé tetszel neki. Ilyen egyszerűen vagyunk faszok mi nők. :)
ott a pont! Sajnos :)
áNbár elvileg keddnek is tetszem, és ő nekem is, külsőre - ott más nem stimmel egyelőre )
Meg még annyi, hogy nekem van olyan, hogy esetem: magas, inkább vékonyabban sportos, sötét(ebb) haj, kék(szürke-zöld) szem, nagy orr. Szerda nem az a pasi külsőre, akit kiböknék az utcán vagy a bulikban. DE! Tudom, hogy hosszabb távon ezek a dolgok sokat veszítenek a jelentőségükből. Pl. életemben leginkább belezúgva egy nálam alig magasabb, zömökebb, barna hajú, barna szemű, nagyon rövid hajú, imádnivalóan kajla mosolyú pasiba voltam :)) vagy csak nézzük meg a tizenhat(?) férjem listáját...elég sokan nem passzolnak bele a képbe :D:D:D
hűűű, hát kétszer kellett most visszaolvasnom az elmúlt 4-5 posztot, hogy kövessem a dolgokat.
igen, ezzel egyetértek, hogy milyen rémesen, leírhatatlanul, ütnivalóan faszok vagyunk, hogy soha nem az jön be, aki hótszerelmes, hanem aki egy kicsit - nagyon, mégjobban, közepesen, stb - elérhetetlen. faszul van ez kitalálva.
(most akkor jól leguglizom szerdát, és megírom neki, hogy ne legyen így elolvadva, mert jobban jár, ha egyszer elküld a picsába:D:D:D:D)
Én 16 évesen kijelentettem, hogy soha nem állok szóba dohányzó pasival. Ehhez képest viszonylag kevés olyan pasihoz volt közöm, aki nem dohányzik... :)
A zsánerről meg annyit, hogy ha nem hosszúkás arcú, barna hajú borostás pasihoz megyek feleségül, akkor felhatalmazlak titeket, hogy hangosan a násznép előtt kiröhögjetek. :)
igen, én simán benézek egy vörös szeplős kerekfejűt neked. és nagyon nagyon nagyon fogok röhögni.
Megjegyzés küldése