:(

Az újraregisztrálásom utáni első randiról nem írtam semmit, annyira jelentéktelen volt, hogy még posztírásra se volt alkalmas. Kb. másfél hete, három szigetkör után összefutottam a sráccal a zenélő szökőkútnál, mert miért ne, úgysincs más programom, egy kis séta remek levezetés a futás után. Külsőre nem volt olyan gáz a fiú, viszont nem igazán volt semmi közös témánk, ő többnyire társkeresős sztorijait mesélte, úgyhogy most már elhiszem, hogy a pasiknak se lehet könnyű, és ők is belefutnak gyakorló elmebetegekbe. A testbeszéd remekbe szabott példája volt, amikor én szépen elkezdtem visszafele kanyarodni, ő pedig még egy ideig igyekezett tovább menni az addigi úton, mígnem kénytelen volt ő is visszafele venni velem az irányt. Nem keresett utána.

Megfogadtam, hogy ezúttal csak olyannal találkozom, akiben látok valami fantáziát. A szigetes fiúban nem láttam, egyszerűen csak ráértem, és volt már olyanra példa, hogy a semmiből valami egész jó dolog kerekedett...ezúttal nem volt kivétel.

A mai fiúval viszont úgy éreztem, hogy jó lehet. Nagyon jókat leveleztünk, okos, értelmes, vicces fiú. A kép alapján, amennyit a kép elárult, egy nem annyira hűdejó pasit, de egy szimpatikus külsőt képzeltem. Tegnap beszéltünk először telefonon, sokat nevettünk, a hangja is kellemes volt, a végén alig bírtuk letenni a telefont.
Szóval azt gondoltam, ennél többet már nem tudok annak érdekében megtenni, hogy a borzalmasan kínos találkákat kikerüljem.

Nem sikerült. Amikor megláttam, jött az az érzés, hogy istenem, ha lehetne, én most megmondanám neki, hogy ne haragudjon, de inkább felejtsük el ezt az egészet - de sajnos ehhez én túl jól nevelt és empatikus vagyok. Borzalmasan nem tetszett...felismertem benne a képet, mert a vonások úgy ahogy stimmeltek, de hihetetlen, hogy mennyit lehet a képekkel csalni, elfedni, titkolni. (Más kérdés, hogy nem értem, mi értelme van, mert legkésőbb az első találkozáskor úgyis kiderül minden. Én pl. megpróbálom nem a legjobban sikerült sztárfotóimmal reklámozni magam, hanem olyanokkal, amire azt hiszem, a hétköznapokban is hasonlítok. Jó, most azért csak feltettem a Vodafone-sminkes képemet is, de csak a többi mögé, a másik két kép megmutatja épp eléggé, hogy milyen vagyok, szerintem).

A találka folyamán kiderült egy s más, és szégyellem is magam, mert a kinézete egy részéről egész egyszerűen nem tehet. Valami fura autoimmun betegsége van, amire rengeteg szteroidot kell szednie kb. fél évig, még van hátra kb. egy hónap, de emiatt nőtt meg nagyon a nyaka, álla alatti része.
A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy normál tokamérettel se tetszene.

Az se tetszett, hogy iszonyú sokat beszélt, engem nem hagyott szóhoz jutni. Valahol nagyszerű, hogy van még ilyen művelt férfi, aki vágja a jazz-t, a skandináv, francia vagy spanyol filmekben teljesen otthon van, vagy pl. - és ez B-nek biztos tetszene - keni-vágja az összes Bowie-lemezt, de a U2-val is képben volt, a Zooropáig, vagy hogy a foci téma is otthonos terület neki. De azért az mégis túlzás, ha a másikat jóformán alig hagyja szóhoz jutni, mindenről ki kell bőven fejtenie az egyébként okos, értelmes véleményét, de talán illik picit jobban figyelni a másikra is.
Azt se vette észre, hogy én már reszketek, úgy fázom - tudom, néma gyerek és az ő anyukája, de vártam, hogy igya már meg a borát, és utána rögtön szóltam, hogy akkor szerintem menjünk.

Hát így. Nagyon sajnálom szegényt, mert értelmes, művelt, biztos kedves is, meg belefutott egy csúnya betegségbe - de...nekem ez a randi gyötrelem volt.
Pedig vártam...
Azt is tudom, hogy valószínűleg neki még rosszabb, mert nem lehet jó érezni, hogy baromira nem jössz be a másiknak.

Aki "normális" úton találta meg a társát, még akkor is, ha esetleg éppen nem rózsaszín minden, de remélem, hogy tudja, milyen hihetetlenül felbecsülhetetlen szerencséje van.