Ilyenből meg van kismillió...

...mint Z (igen, Zoltán) a víváson (ő nem vív, csak egy haverja révén jár, és a pingpong-fociban vesz részt).
Hogy ronda, arról nem tehet.
Hogy kövér, arról valószínűleg legalább részben igen.
De arról, hogy nem veszi észre, milyen iszonyúan sok és idegesítő, és hogy minden arra utaló jel nélkül, sőt, most már az egyre nyíltabb picsábaelküldéseim ellenére is ír, és bizalmaskodik, arról csak ő tehet. Jó, tudom, alapvetően túl kedves és diplomatikus vagyok, szóval még tudom fokozni a stílust. Edzésen rég óta nagyjából levegőnek nézem, nem szólok hozzá - nem szeretek így viselkedni, de ezt váltja ki belőlem.
Miért nem veszik ezek észre magukat?
És egyszerűen nem bírom neki elmagyarázni, hogy mint ember, mint edzőtárs semmi bajom vele, de jó lenne, ha eldönthetném, kivel akarok barátkozni. Ráadásul, ha így folytatja, azt éri el, hogy szívesebben megyek edzeni olyan napokon, amikor ő nem jár.

Majd lehet, hogy idézek a leveleiből. A legutolsó az volt, hogy miután írtam neki a facebookon, hogy kérem, ne írjon nekem, mert semmi értelme nincs - egy ideig csöndben volt, majd tegnap megjelent az üzenet, hogy bejelölhet-e barátnak.
Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
Ilyenkor nagyon-nagyon komolyan fontolom a leregisztrálást.
De nem hagyta ennyiben (én nem válaszoltam), megint nyakon öntött valami hülyeséggel, hogy mennyire tetszett neki, amit írtam (melyik? Amelyikben megkértem, hogy hagyjon békén???), és hogy higgyem el, hogy ő a lehető legrendesebb ember (És? Vontam én ezt kétségbe? Érdekel?), meg még valami hülyeségeket a csapatról.
Az egyik legjobb azért akkor is az volt, amikor a kedvenc macis pólómat hiányolta az edzésről (egyébként szívecskés, és U2-s), mert ő azt mennyire szereti.

Lehet tippelni, hányszor vettem azóta fel edzésre.

Próbálok kedves lenni az alapvetően nem szimpatikus emberekhez is, de azt nagyon nehezen viselem, amikor valaki pióca, és nem ért se szép szóból, se kevésbé szépből.