Ma sikerült szépítenem. Nem volt egyszerű, mert főleg az első kör alatt folyton fújnom kellett az orrom, úgy éreztem, tele az arcüregem, és a torkom is kaparászott. De aztán a második körre valahogy bemelegedtem, meg a tudat is segített, hogy egyre kevesebb van hátra.
A tempóm mondjuk nagyjából csigabiga lassú volt, de legalább megvolt ma a két Dél-Buda kör.
Az időnként beköszönő bodzaillatok kifejezetten jól estek.
1 megjegyzés:
hajrá, sorstárs, számítok rád! :)
Megjegyzés küldése