Randi az elvált, mélyhangú, MU-s CS-vel

Valamint tényleg bevezetem az eposzi jelzőket.

Úgy indultam neki ennek a randinak, hogy ezt túlélem, veregetem a vállam, hogy az utóbbi időszakban ilyen aktív voltam, de ezután szünet lesz, pihenő, és a hátam közepére se akarok semmilyen randit, főleg olyat nem, ahol egy vadidegennel kell jópofiznom. Elég volt.

Csak egyszer néztem meg az elvált, mély hangú, MUs Cs profilképét, azt is elég régen, teljesen el is felejtettem, hogy a fotókon hogy néz ki, csak a sötét haj és a szemüveg maradt meg. Kizárásos alapon szúrtam ki egy ácsorgó figurát, kicsit vékonyabb volt, mint képzeltem, és szemüveg se volt rajta, de mivel az ősz hajú bácsika nem lehetett ő, illetve bíztam benne, hogy a 160 centis vörös fiú se ő, ezért határozottan odaléptem hozzá - és tényleg ő volt.

A Mikába mentünk, délután öt körül kezdtünk, legurítottunk pár sört, és beszéltünk, legtöbbet talán a sportról, ami nekem bejövős téma amúgy, de belekaptunk még ebbe-abba. Emlékeim szerint sokat nevettünk.
Nem tudom, bejön-e, de a szemei, ahogy mosolyog velük, az igen.
Meg a hangja is.

A végén ő mondta, hogy nem akar bunkó lenni, de fejezzük be (aha, biztos rohant haza meccset nézni, bár nekem azt mondta, hogy nem akarja nézni élőben, mert már az ő korában - 38 - nem bírja az idegeskedést, de szerintem tuti, hogy nem bírja megállni), mert kicsit elszokott a sörözéstől, és kezd a fejébe szállni, és fél, hogy hülyeségeket kezd el beszélni.
Mondtam neki, hogy pedig az szerintem elég vicces lenne, mire ő, hogy hát az én részemről biztos, de az ő részéről, pláne másnap, nem igazán. Mindenesetre megkérdezte, hogy hogyan tovább, és én azt mondtam, ha neki van hozzá kedve, akkor részemről fussunk össze megint.