Második találka K-val

Emlékeztetőül: K a kedves, intelligens, nálam picit fiatalabb fiú, aki nem tetszik.

Mivel az első találka, ha jó nem is, de borzasztóan rossz se volt, ezért gondoltam, semmi baj nem lehet abból, ha újra találkozunk. Az első randink óta teljesen leült a levelezésünk, már azt gondoltam, nem is fog keresni, de nemrég felvetette, hogy találkozzunk.
A GranDioba mentünk, ő rozé fröccsözött, én sörözgettem. Ugyanolyan volt, mint múltkor: kedves, értelmes, lehet vele beszélgetni - bár együtt nevetni ezúttal se sikerült, de ez talán később is kialakulhat(na).
Viszont külsőre továbbra se jön be. Nem gáz, tényleg (egy lapon se lehet említeni a borkóstolós pasival, bájdövéj, mintha hazafele őt láttam volna a villamoson, jajjj, még szerencse, hogy gyorsan leszálltam az FMH-s Tesconál a betevő humuszomért), de nekem nem az esetem.
Lehet, hogy rosszak a megérzéseim, de most valahogy úgy láttam, hogy ő se annyira lelkes, de talán nem lenne ellenére a haverkodás. Az nekem se. Kiderült, hogy a mellettünk levő épületben dolgozik, úgyhogy lehet, hogy fogunk valamikor együtt ebédelni.
Még egy: húsz után már abbahagytam a "kvázi" szó számolását.
Undok dög vagyok.

Holnap Cs-vel találkozom (a MU-s, elvált, telefonban kellemes hangú. Kezdek gondolkozni az állandó eposzi jelzők alkalmazásán). A hosszú hétvégéből S marad ki, hacsak haza nem jön egy nappal hamarabb vidéki kastélyából, de miért is tenné.