Ahogy a mai nap kezdődött

Amikor nem tudod, hogy sírj, vagy nevess, akkor általában sírsz és nevetsz.

Fél órával korábban keltem, hogy hamarabb beérjek a munkahelyre, és kihasználjam azt a kis nyugisabb időt a hatékony munkavégzésre, mert munka az most van dögivel.
Szépen megreggeliztem, felöltöztem, már a kabátom is rajtam volt, és a bejárati ajtót nyitottam volna, mikor puffanást és csörömpölést hallottam a nappaliból. Gyorsan feltéptem az ajtót, és láttam, hogy a még majdnem tele levő extra szűz olivaolajas üvegem darabokban a földön, minden úszik az olajban és a szilánkokban.
Valószínűleg nem öngyilkosság történt, az idegenkezűséget nem lehet kizárni, ugyanis a főzőlapom mögött a falnak támasztott, indiai fűszereket ábrázoló képem adta meg magát, és csúszott előre, és ő lökte a földre az olajat.
Egy egész tekercs papírtörlőbe és épp abba a fél órámba került, hogy legalább a nagyját feltakarítsam a borzadálynak, amennyivel korábban szerettem volna beérni melóba.

Tudom, hogy ezek nem nagy dolgok, hogy ez csak egy apró, picurka, bosszantó semmiség, de amikor sorra jönnek a hasonlók, az utóbbi időben mintha minden összeesküdött volna ellenem, és fáradt vagyok, és különben is - akkor indokoltnak tűnik, hogy miért sírtam el magam. A dolog viszont annyira abszurd volt (nem én vertem le az üveget, még csak ott se voltam - utoljára a lámpám lett úgy öngyilkos, hogy a szobában se tartózkodtam), és annyira hihetetlen, hogy a sírással párhuzamosan röhögni is elkezdtem.

Tudom azt is, hogy túlragoztam már ezerszer, de akkor is van egy olyan gondolatom - vagy illúzióm?  -, ha ilyenkor lenne mellettem valaki, a puszta jelenlétével segítené a szinte mértani pontossággal fele-fele arányban jelentkező sírásom és röhögésem a röhögés felé billenteni.

Viszont a tegnapi pechem (elhagytam a kedvenc bőrkesztyűm fél párját) jóra fordult, reggel megkérdeztem a recepción, hogy nem adták-e véletlenül le, és szerencsére ott hagytam el, és szerencsére leadták.

Most meg feltöröltem a maradék olajfoltokat és szilánkokat, valamint a vértócsát, ami a kisujjamból ömlött, mikor egy szilánk belement, csináltam mákos gubát, lesz még melegszendvics is, megint kaptam egy dicséretet bent, és még Áron is válaszolt egy rövid tőmondatot az e-mailemre: szóval azért a végére ez mégis egy beautiful day.