2011-2012

Tavaly sok-sok tervvel vágtam neki az évnek, és azt hiszem, elég sok dolgot sikerült megvalósítani közülük, amit meg nem, azokat nem is bánom igazán.
Volt egy fogadalmam, a capoeirás macaco - ez természetesen nem sikerült, lévén, hogy szeptembertől az egészet gyakorlatilag abbahagytam. Nem volt igazán fontos, ha az lesz valamikor, akkor megcsinálom.
Volt egy festmény-tervem, hónapokig foglalta a helyet az íróasztalomnál, mert valahogy nagyon nem akart sikerülni, végül gyorsan befejeztem, és eltettem valahova jó mélyre, ne is lássam.
A basszusgitár is sajnos abbamaradt, de jött helyette vissza a hegedű és a zenekar, amit egyelőre nagyon élvezek - ha meg mégse fogom, akkor abbahagyom.
A sítúrás tervem 2011-re valóra vált, és nagyon jól sikerült, még ha árnyalatnyival jobban is éreztem magam az előzőn, de egy hétig szép tájakat láttam, friss levegőn voltam, és csúszkáltam. Stephan pedig külön történet, csak miatta bőven megérte.
Nyaralás tervem is sikerült, összejött a nosztalgikus Korzika-visszatérés, bár olyan mély nyomokat mégse hagyott bennem ez az út, mint az előző, de sikerült kiszakadni kicsit a mindennapokból, Caprera pedig, mint szardíniai újdonság, örökre belopta magát a szívembe (és bővítette az "egyszer ide vissza kell térnem" listámat).
Nagynéniskedést maradéktalanul teljesítettem, és folytatom is, csakúgy, mint a vívást.
Ami pedig egyértelműen túlteljesítés, az a munkahelyváltás (emlékezetes marad, amikor Porto kempingjében guggoltam a sátor mellett, és próbáltam megérni az orosz akcentusos nénit, és leegyeztetni az állásinterjú következő fordulóját).
Természetesen 2011 arról is híres, hogy celeb lettem, hehe.
Pasi-frontos viszont sajnos egyre kevesebb dolog történik, persze STEPHAN az ő boraival egy csodálatos és hihetetlen emlék, de úgy egyébként semmi említésre méltó nem volt 2011-ben. Talán majd most...

Tervek 2012-re: nincs túl sok. Szeretnék egyre jobban belejönni a munkába, és fenntartani az igyekezetemet, nehogy leüljön úgy a motivációm, mint az ÁSZ-nál.
Szeretnék valahogy jobban tudni segíteni nővéreméknek, szüleimnek és főleg a gyerekeknek, bár sajnos ezen a területen eléggé korlátozottak a lehetőségeim.
Szeretném folytatni a vívást, és a zenekart is, amíg jól esik.
Nyáron futnék, vagy zenekar és vívás szünetében visszatérnék a capoierához kicsit, majd meglátom.
(Tegnap olyan jól esett az átfutás szüleimhez és vissza, hogy lehet, hogy ebből rendszert csinálok, és mivel még sose volt olyan, hogy már télen elkezdtem volna futni, ha ezt tartom és nyáron rá tudok tenni egy lapáttal, akkor nem kizárt, hogy 2012 az első - és feltételezhetően egyben utolsó - maratonom éve lesz. De ezt csak halkan és zárójelben jegyzem meg, mert semmi ígéret vagy elköteleződés nincs emögött...)
Nyaralás anyagiak és korlátozott szabadságok miatt nem lesz sok, de Csopakot biztos, hogy lefoglalom egy vagy két hétre, és hívok mindig magam mellé barátokat.