Eszmefuttatások saját magamnak

Ezt a bejegyzést már régebben elkezdtem írni, talán január végén, szóval azóta biztos van egy csomó dolog, ami változott, vagy bennem változott. Az adatok mindenesetre finoman szólva nem megnyugtatók, éljen, lehet a mutánsoktól (is) tartani.

 Van egy hibám mostanában - túl sokat olvasok facebook- és egyéb hozzászólásokat. Erről le kell szoknom.

Ugyanis elkeserít, hogy mennyire elbeszélünk egymás mellett, ezzel párhuzamosan szinte hihetetlen, milyen hatalmas fokú az általános sötétség. Én nem tartom magam tévedhetetlennek...viszont azt látom, hogy nagyjából akiknek a legkevesebb a sütnivalójuk, azok vannak 100 meg 1000%-ban meggyőződve az igazukról. Én elfogadom, hogy lehet, hogy tévedek.

Most csak annyi, és azért itt, mert itt úgyis alig olvassák. Fel szokott egy picit dühíteni az a hozzászólás, hogy "aki fél, az maradjon otthon, a többieket meg hagyja élni". Elég gyakran olvasom ezt. Miközben maximálisan megértem, hogy mindenkinek elege van. Én is úgy vágynék már arra, hogy a sétáláson kívül esetleg más programom is lehessen. Csak beülni egy sütire, mondjuk.

Nekem ezzel az "aki fél, az maradjon otthon" mondattal alapvetően az a bajom, hogy rettenetesen demagógnak és leegyszerűsítőnek érzem, nagyjából ezek miatt:

1) Én nem is félek. Ha elkapnám, nagyon nagy eséllyel könnyedén átvészelném (most tekintsünk el egy még itt se teljesen publikus körülménytől. Egészséges, sportos 40-es vagyok). Ha mégse, akkor mondjuk annyi valószínűséggel a tégla is a fejemre eshet. Mondjuk. Szóval engem egyáltalán nem a félelem motivál. Annyi kiegészítéssel, hogy a szüleimet azért féltem, és velük nem is találkozom már jó ideje zárt térben, maszk nélkül. Lehet, hogy ez is felesleges túlbiztosítás, de ennyi mindannyiunknak belefér. Szabadban, maszkban, távolságtartással viszont rendszeresen.

Update: azóta mindketten megkapták a Pfizer mindkét adagját, úgyhogy reméljük, ez tényleg védettebbé teszi őket.

2) Ha nem félek, akkor miért hordok maszkot, miért korlátozom a saját baráti kapcsolataimat, tartok távolságot, kerülöm a zsúfolt helyeket, és nem zárkózok el az oltástól? 

Azért, mert úgy gondolom, hogy talán nem hazugság az, hogy ettől a hülye rohadék járványtól túlterhelődik az amúgy is meglehetősen törékeny egészségügy. Nyilván nem a tünetmentes vagy enyhén tünetes emberek fogják túlterhelni, de a fertőzéses láncolatba ők is bele kerülhetnek, és egy idő után elér a dolog oda, ahol már súlyos(abb) gondot okoz. Természetesen lehet, hogy egy globális átverés hülye áldozata vagyok, akit megtévesztettek, hogy nincs is járvány, az eü nem terhelődik túl, vagy amivel igen, az nem korona  - de mivel ezt nem tudhatom biztosan, ezért inkább elhiszem. Mert nem olvastam olyan hiteles cáfolatot, ami elhitetné velem BIZTOSAN, hogy ez átverés. Mert pl. van COVID intenzíven dolgozó ismerős (bár nem közeli), és nekem épp elég meggyőző az, amit ő mond. És ha elhiszem, hogy túl tud terhelődni az egészségügy, akkor azt gondolom, hogy itt mindenkinek felelőssége van abban, hogy a tőle telhetőt megtegye a járvány terjedésének lassításáért. Mert ezzel, ha nem is sokat, de a maga részéről amit lehet, megtett azért, hogy ne olyan ütemben terhelődjön az egészségügy, amit már nem bírna. És ami nem csak a COVID-osoknak szívás, hanem mindenki másnak (mint ahogy már most rengeteg elektív műtétet halasztani kellett, stb.) Aztán hogy ebben a lassításban mekkora szerepe van ténylegesen a maszknak (főleg, ha helyesen hordják/hordanák...), távolságtartásnak, ingyen parkolásnak (?!), nyolc után egyedül se lehet a tök üres utcán lenni dolognak (?), annak, hogy hétkor bezárnak a boltok, tehát előtte zsúfoltság van, ahelyett, hogy tovább lennének nyitva, de azt nézve, hogy ne legyenek bent egyszerre túl sokan, akik meg ott vannak, tartsák már azt a kurva távolságot - és még lehetne ragozni, hogy még ha nagyon finoman fogalmazok, akkor is azt írom, hogy szerintem nem minden intézkedés a leglogikusabb, ha az a cél, hogy a járvány terjedését fékezzük. A rendeleteket viszont nem én hozom. Szóval egyrészt ami van rendelet, azt betartom, akkor is, ha nem értek egyet vele, és ha vannak olyan dolgok, amik szerintem hozzájárulhatnak a terjedés fékezéséhez, akkor azt pluszban betartom. Ezzel nem elsősorban magamat védem (nem félek :) ), hanem a sajnos törékeny egészségügyet. Mert ha igaz, amiket olvasok, tünetmentesen is fertőzhetek. Vagy ha engem fertőznének meg a saját óvatlanságom miatt, akkor még ha enyhén is vészelném át, én is továbbadhatnám, és nem biztos, hogy a láncolatban utánam levők mindegyike könnyen vészelné át. 

Nagyon sok ismerősöm már - és őket se akarom megkövezni, egy ponton túl érthető, mert lelkileg is rámegyünk erre az egész szarra - játssza ki a korlátozásokat, és tartanak ottalvós vagy délutáni házibulikat. Járnak együtt futni, ami tök jó, szabadban talán tényleg nem olyan veszélyes, de odáig egy kocsiban autókáznak. Maszk nélkül. Én az ilyenekre nem megyek el. Pedig jó lenne, de zárt térben, maszk nélkül együtt lenni nem éppen csökkenti az esélyét annak, hogy esetleg jól megfertőzzünk másokat/elkapjuk mástól a fertőzést. Amitől - de ezt már többször leírtam - egyéni szinten nem félek, de nem akarok, ha nem muszáj, ennek a láncolatnak a tagja lenni.

3) És akkor ott tartunk, hogy én hiába nem félek, és hiába nem leszek COVID-os, vagy gyűri le az immunrendszerem játszva és nevetve, ha mégis elkapom  - ha más betegségben, állapotban vagy balesetben ellátatlan maradok a COVID miatt túlterhelt egészségügyben.

4) Hiába fél valaki, vagy akár nem fél, csak egyéni felelősségének érzi, hogy a maga kis részét megtegye a járvány fékezéséért - ha egyszerűen nem teheti meg, hogy otthon maradjon. Például azért, mert be kell járnia dolgozni, nincs home office. Ott a nővérem. Kora miatt nem, de egyéb dolgok miatt veszélyeztetettnek számít. Nem akarja elkapni ezt a szart, mert orosz rulett. De be kell járnia dolgozni, ráadásul elég messze. Autója nincs, így a zsúfolt bkv-n utazik (amikor teheti, inkább biciklizik, de most azt is javíttatni kell, amire eddig nem volt ideje, valamint télen ezt nem mindig teszi lehetővé az időjárás), elég gyakran küld nekem fotót állra tolt maszkos emberekről, tömegről - nem valami vidám dolog. De mit tud csinálni? Vagy mit csináljon az, aki az egészségügyben vagy egyéb olyan helyeken dolgozik, amik nem állhatnak meg? (szüleim 70+-osként is dolgoznak/dolgoztak az egészségügyben, de lehetnek még nem nyugdíjas korú, ellenben krónikus betegségük miatt veszélyeztetettebb emberek, akiknek szintén nem opció az otthon maradás, mert dolgozniuk kell). Vagy aki, bár dolgozhat otthonról, de például terhes, vagy egyéb egészségügyi okok miatt elég sok vizitre/laborba kell rendszeresen rohangálnia. Ők se zárhatják el magukat. Vásárolni, gyógyszertárba menni is kell (ok, vásárlást lehet házhozszállítással megoldani). Szóval megint csak demagóg az a szöveg, hogy zárja el magát, aki fél vagy veszélyeztetett (vagy aki vigyázna a többiekre), mert egész egyszerűen sokan nem tehetik meg. Amit megtehetnek - de ezt mindenki másnak szerintem igyekeznie kellene megtenni - hogy csökkentik az esélyét annak, hogy megkapják/terjesszék a fertőzést. Tehát a zárt térben, maszk nélkül tartózkodást kerülni, ez sajnos a baráti/családi kontaktok minimalizálásával jár :(, stb.

Update - nővérem túl van az első AstraZeneca-n, két és fél napig kutyául volt. Reméljük, ott a második oltás lesz kevésbé durva (barátnőnek a második Pfizer volt kemény. Szüleimnek egyik se)

5) jó, vessük össze az influenzával, abban is milyen sokan meghalnak. Igen, időnként, x évente tényleg felpörög a járvány. Azt se kellene elbagatellizálni. A számokhoz nem értek, de elvileg nem bénítja meg ennyire az egészségügyet, és van ellene oltás (én sose kaptam influenza elleni oltást, de sose voltam beteg se miatta.) Nem tudhatom, hogy influenzában is működik-e a tünetmentes fertőzés olyan erősen, mint a koronánál. Mindenesetre talán nem hülyeség influenza szezonban is gyakrabban hordani maszkot, jobban odafigyelni egymásra. Most állítólag nincs is influenza, mert a korona ellen hozott korlátozások hatásosak rá. Persze bosszantóan fájó kérdés, hogy akkor a koronára miért nem hatásosak? Mondjuk részben azért, mert szerintem nem jók az intézkedések, nem is tartják be őket/kijátsszák, meg talán az influenza vírusnál sokkal agresszívebben terjedő vacakról van szó. Illetve azt se tudhatjuk, mi lenne most a helyzet, ha egyáltalán nem lennének korlátozások. Hát, tényleg nem tudom....

Összességében természetesen én is azt szeretném, ha nem lennének korlátozások, ha nem csődölne be ennyi étterem, kávézó, színház stb. (mi rendszeresen rendelünk innen-onnan, és nem csak a kényelmünk miatt, hanem azért is, hogy támogassuk őket. Támogatok egy színházi csoportot, és vettem már két online színházjegyet is. Nem sok, de a semminél több. Szeretném, ha végre összegyűlhetne a nagy család (tavaly március óta csak online találkoztunk, az egyszerűen nem ugyanaz). Nagyon szeretném, ha a fiataloknak normális életük lenne. Nem normális, hogy kamasz gimnazisták ne tudjanak együtt lógni, bandázni. Utáltam az iskolát, de basszus, a szünetekben együtt lógások kellettek! De nem tudom, hol van a  megoldás. Nem akarom, hogy bedőljön az egészségügy, hogy olyanok tömegei haljanak meg, akik megfelelő intézkedésekkel túlélhetnék az egészet (nem feltétlenül csak koronában, hanem az általános túlterheltség miatt). 

Vannak, akik lobogtatják a statisztikákat, hogy mennyivel kevesebben haltak meg 2020-ban, de azért ha a durva nov-dec hónapokat nézzük, akkor nekem nagyon nem úgy néz ki a helyzet, hanem inkább úgy, hogy nagyon nagy többlethalálozás volt  (és ebben még benne sincs, hogy vannak a halálozást csökkentő dolgok, a kevesebb utazás, nagyobb általános higiénia stb.).

Nem akarok rettegni, nem is félek magam miatt, de felelősen szeretnék cselekedni. Nem magam, hanem a szeretteim, környezetem, városom, országom miatt. Persze ehhez jó lenne, ha el lennénk látva hiteles információkkal, de attól tartok, ez sokszor nincs így. Szóval addig is csak annyit tudok, hogy megteszem, ami tőlem telik. 

Aztán az is lehet, hogy x hónap, év új információi alapján teljesen máshogy fogom látni ezt az egész témát, és már én is azt fogom mondani, hogy jobb lett volna az "aki fél, az otthon marad" elv (amikor az egész kezdődött, és nemcsak munkahelyről, de a zenekari próbákról is elküldtek minket, én még próbálkoztam azzal, hogy nálam legalább egy szólampróba legyen, annyira nem gondoltam, hogy baj lenne, az akkor ismert számok alapján, ha összejönne a szekund szólam mindenféle védelem nélkül - de akkor ez az érdeklődés hiányában elmaradt, de lényeg, hogy akkor még tökre azon a véleményen voltam, hogy ez az egész egy túlfújt valami, nincs itt semmi veszély), de most, jelenlegi tudásom alapján nagyjából erre jutottam.