Sorminta

Béla - Tihamér - Tihamér - Tihamér - Béla

Így jöttek sorba mostanában a keresztnevek. Mármint persze nem ezek az igazi keresztnevek, de a sorminta hasonló.
Volt azért még egy Gergő is, de az ő neve a mintába nem illik bele.

Úgyhogy vele kezdem: előzetesen azon problémáztam, hogy van-e tetoválása, vagy nincs, mert az egyik képen volt valami, a másikon nem. Igazából szimpatikusnak tűnt az előzetes csetelés alapján. Élőben se volt rosszképű, viszont dohányzott. Elég rendesen. Végig. Cserébe egész érdekes volt vele beszélgetni. Előjött belőlem a gimi végén mélyen eltemetett bölcsész-énem is. Alkhaioszi strófákról, meg ilyesmikről dumálni egy randin elég érdekes. De jó. Fura volt, hogy sokszor nem a szemembe nézett, hanem valahogy oldalra. Ami nagyon rossz volt, hogy pont ekkor volt Siklósi vb-döntője, és arról a csodás fordításról és aranyéremről így lemaradtam. Eltöltöttünk egy-két órát, én söröztem, ő whiskyt ivott. Kicsit elfáradtam a végére, így szóltam, hogy mennék haza. Egy darabig együtt mentünk. A busznál megkérdezte, hogy van-e kedvem még beszélgetni, mondtam, hogy igen.
Többé nem jelentkezett.
Talán több lelkesedést kellett volna mutatnom.

Béla1 után Tihamér1 jött, aki "sok", és akivel a mai napig rendszeresen csetelünk. Haverilag. Tihamér2-ről is írtam már, ő az a pasi, akivel nem volt egy hullámhossz, és akinek valószínűleg nem is jöttem be, és így nem is lepődtem meg, hogy egy randi után el is tűnt szépen.
Tihamér3 egy kedves pasinak tűnik, közgazdász. Külsőre nem kimondottan az esetem, szőke, de nagyon szép kékek a szemei. Sétálgattunk, nagyon támogatóan és kedvesen állt hozzá a munkakeresési mizériáimhoz. (Apró megjegyzés: most épp két ajánlatom van. És most meg ez a baj. Mert nagyon nehéz így választani. Illetve valószínűleg tudom, hogy melyiket választom, de a másik sokkal többet fizet. De vajon jól érzem-e, hogy a többet fizetős tényleg sokkal stresszesebb lenne, és hogy nem szeretném azt a munkát, azt sajnos csak a jövő dönti el. Lehet, hogy a kevesebbet fizetőstől fogok simán kikészülni. Ki nem próbálhatom mindkettőt.)
Azt hiszem, őt azzal nyűgöztem le, hogy nagyon sokat tudtam a sportról, és a judoról is volt egy kevéske ismeretem (pl. Hajtós elvett aranyérme Barcelonában, vagy hogy előző héten grand prix volt Budapesten). Amikor nem judozik, és nem sérült, akkor ő is fut, neki is kétszer volt meg a maraton, de pont más években, mint nekem (én 2012 és 2018, ő 2013 és 2017).
Ami nem volt jó, hogy semmi, de semmi nevetés vagy könnyedség nem volt benne.
Persze ez előkerülhet még.
A facebookról úgy tűnik, lehet, hogy van gyereke.
Ha igen, akkor az is érdekes, hogy ezt egyáltalán nem említette meg. Vasárnap találkozom vele újra.

Tegnap, csütörtökön pedig Béla2-vel találkoztam, akivel eredetileg kedden lett volna a randi, csak halasztást kértem, mert nagyon összetorlódtak a dolgaim a melókereséssel és interjúkra készülésekkel. Béla2 jazz-zenész, de emellett asztalos is, hogy a zenélésben ne legyen olyan kiszolgáltatott, és hogy olyan felkéréseket vállalhasson el, amilyeneket tényleg szeretne. Van egy lánya, de szeretne még gyereket. Nem túl magas, nálam talán egy picivel (de a válla lehet, hogy lejjebb van, mint az enyém), de persze ez se számít nagyon. Kicsit furán indult a randi, mert előtte találkoztam egy barátnőmmel, és valahogy lecsúszott egy korsó és egy pohár sör, és mivel rém kialvatlan voltam, kicsit meg is ütött. Szóval totál lelazulva, de lehet, hogy néha picit összeakadóbb nyelvvel kezdtem a találkát. Nem tudom, Béla2 mennyire vette észre...
Éjfél utánig beszélgettünk úgy, hogy nyolckor találkoztunk, szóval nem lehetett rossz.
Vele a zenéről, filmekről, aztán általános élet nagy kérdései dolgokról beszéltünk.
Utána a villamosmegállónál elköszöntünk, mondta, hogy milyen jól érezte magát. Mondtam, hogy én is. És hogy akkor ugye még beszélünk. Mondtam, hogy igen, meg puszi-puszi, aztán futottam, mert jött az éjszakai buszom.
Viszont azóta nem írt.