Déjà vu

Megvolt 3-as sorszámú Tihamérrel a második találkozó.
Nagyon sokat sétáltunk, fel a Gellérthegyre, aztán le, és ahogy elmentünk a Pagony mellett, eszembe jutott, hogy az milyen jó hely, szóval beültünk egy kis borozgatásra. Folyóborból gondoltam fröccsöt inni, de a szőke pincérlány lebeszélt róla, és helyette igen finom száraz muskotályt sikerült kóstolni.
Tihamér3 továbbra se győzött meg. Mármint nagyon kedves, nyugodt, de hiányzik egyelőre számomra belőle egyfajta lököttség. Nem azt várom el, hogy a leendő párom egy szórakoztatóközpont legyen, mert akkor veszek bérletet egy stand-up comedy-re, de...valami azért mégiscsak jó lenne.
Érintőlegesen szóba hoztuk a keresgéléseket, és gyakorlatilag elmondta, hogy én eléggé megfogtam.
Ami nem került szóba, az a családja. Most így utólag valószínűleg lazán meg kellett volna említenem, hogy a facebook-on látott képek alapján neki akkor vannak gyerekei? De valahogy olyan fura volt, hogy magától nem említi, hogy nem igazán tudtam, hogy kérdezzek rá.
Utána még átsétáltunk Pestre a Szabadság-hídon át, végig a Váci utca új és régi részén, aztán a Lánchídon vissza Budára, de itt még nem vártuk meg a vilit, hanem legyalogoltunk a Gellért térig.
Mondta, hogy majd ha gondolom, Horvátországból jelentkezzek néha be.
Nem vetette fel, hogy addig is tudnánk-e találkozni, én meg nem erőltettem.
Azt beszéltük meg, hogy esetleg mehetnénk együtt futni, miután hazaértem.
Nem írom még mindig le, mert tényleg kedves, szimpatikus, sportos.
Nagyon szívesen haverkodok, pláne futok vele, de ha neki mondjuk tényleg tetszem, egy idő után nem érezném fairnek, hogy húzzam az agyát.
Szerencsére nemsokára elutazok, és nem kell ezen filóznom.

Kettes számú Bélával meg - aki legutóbbi irományom óta mégiscsak jelentkezett - tegnap találkoztunk. Megkérdezte, hogy lenne-e kedvem felsétálni a Gellérthegyre. Hát ööö...persze.
Ugyanúgy felmásztunk a Citadellára (kicsit más irányból támadtunk, mint Tihamér3-mal), csak aztán neki megmutattam a régi házunkat, utána a Filozófusok parkjába mentünk, aztán onnan a kis kanyargós utakon át vissza a Gellért térhez. Ha már ott voltunk, és kérdezte, hogy nem ülünk-e be valahova, mondtam, hogy tudok itt egy tök cuki helyet, a Pagonyt...
Eléggé úgy vettem le, hogy a szőke pincérlány felismert, valahogy fura is volt, hogy a rendelés felvétele után még külön hozzátette, hogy jó szórakozást.
Cipelem oda a különböző pasikat...
Hétfőn amúgy majdnem lábfetisiszta Tódorral is beültünk, mert pont arrafelé futkorásztunk, de vele aztán inkább egy éjjel-nappaliban vettük meg az edzés utáni jól megérdemelt sörünket (irtó jó volt amúgy vele futni, akkor is, ha jelentős része séta volt).
Hogy ne legyen minden ugyanolyan, mint három nappal azelőtt, ezúttal sört rendeltem.
A megadott centik alapján Béla2 elvileg 3 centivel magasabb, mint én, de szerintem nincs annyi, amennyit mondott, mert legjobb esetben is egymagas lehet velem.
Aztán persze lehet, hogy ez is a karmám, hogy alacsony pasim legyen. Az év is egy alacsonnyal kezdődött...
Nem mondom, hogy Béla2 a pasim lesz, mindenesetre az marha jó, hogy a zenéről ilyen jókat lehet vele beszélgetni. Ő nem fut, inkább túrázik.
Szuper sportos-zenés pasit tudnék a kettőből összegyúrni.
Béla2 se egy humorbomba, de belőle kicsit jobban kinézem egyelőre a lappangó idiótát.
A Pagony után még a Feneketlen-tó körül sétáltunk picit, aztán el az Allée-hoz, ahol ő parkolt, én meg villamosra szálltam. Számot cseréltünk, és akkor kérdeztem rá a vezetéknevére, amit valószínűleg az első randi alkalmával elmondott, de nem emlékeztem rá.

Nem ritka név, de ugyanaz, mint Tihamér3-é.
Lehet, hogy tesók? :D