Sajnos úgy néz ki, hogy vaklárma.

El se tudom mondani, mennyire megérdemelném, hogy végre a sok nehézség után nekem is szerencsém legyen.
És egyszerűen nem értem, hogy mégis mi történt/mi történik.

A harmadik randi kitolódott holnapra (eredetileg szerdán lett volna), elvileg meg van beszélve, de van egy olyan érzésem, hogy fel leszek ültetve. Napok óta nem beszélünk: én már nem akartam kezdeményezni, ő meg nem jelentkezik.
Ma írtam, bár már nem szerettem volna, de mégiscsak szülinapja van. Megköszönte, és ennyi.
Nem jó jel.
Csak hát rohadtul nem így indult.
Tök úgy tűnt, hogy nagyon bejövök neki, és tette a lépéseket.
A második találka után is.
Aztán egyszer csak megállt.

Még meglátjuk, hogy végül holnap mi lesz (csak idegekkel nem tudom, hogy fogom bírni azt a napot), aztán jövő hét úgyis Olaszország, ott talán össze tudom kaparni magam a romjaimból.

Abban már úgyis nagy rutinom van.

Bár lenne már másban is...