Rég írtam.
A társkeresést határozatlan időre felfüggesztettem. Nem töröltem magam sehonnan, csak teljesen inaktív lettem. Akikkel váltottam pár szót, azoknak igyekszem megírni, hogy most nem jó az időzítés. De van, akinek ez is elmaradt.
Amúgy miután Isztambulban elfelejtettem kikapcsolni az alkalmazást, nem kevés Selim és Ali jelentkezett be. Töröltem őket azonnal, nyilván.
Néha úgy érzem, hogy a tökéletes két szék között a pad alá forgatókönyvet gyakorlom.
Tódor1-gyel elég intenzív cseteléseink vannak mostanában. Viszont voltak már olyannyira meredek dolgai, hogy múlt hét vége felé azt éreztem, hogy minden nyoma elmúlt a belezúgásomnak.
Valahogy azt érezhette, hogy vannak tisztázni valóink, ezért írt egy e-mailt, bocsánatot kért, ha esetleg sok lenne, amire én is válaszoltam, levelezgettünk kicsit, és azt hiszem, sok mindent tisztáztunk.
Hogy ez haverság, bár részéről abba még sok minden beleférne.
Én meg bocsánatot kértem, ha húzom néha anélkül, hogy aztán bármit valóra váltanék.
Tegnap este elhívott találkozni, és teljesen jó haveri volt. Mondjuk így, hogy már vagy másfél hónapja nem találkoztunk, megint meglepődtem azon, hogy ez a fiú nekem valami miatt tetszik.
Megkérdezte, hogy vannak-e pasik, én meg beszéltem picit Kálmán2-ről, csak annyit, hogy futáson találkoztunk, és hogy most ismerkedünk, nem tudom, mi lesz belőle, lesz-e egyáltalán.
Nagyon kedvesen reagálta le, azt mondta, hogy drukkol nekem, nagyon kijárna nekem valami jó.
Őszintén magamba nézve egy picikét zavart, hogy nem fedeztem fel benne semmi féltékenységet. Mert basszus, milyen már, hogy tényleg nem érez irántam úgy??
De persze ennek így kell lennie.
Akármennyire elmúlt már múlt héten minden maradék belezúgásom, és akármennyire azt érzem, hogy olyan szinten más ez a fiú, mint én, hogy nem is akarnék tőle semmit - azért így élőben találkozva azt is érzem, hogy veszélyes lenne teret adni az "extráknak", mert míg ő elsősorban szexuálisan érdeklődik irántam, én bele tudnék csúszni egy érzelmi valamibe, aminek nem lenne jó vége.
Kálmán2-vel meg voltam másodszor is futni a Pilisben, az is nagyon jó volt, bár ezúttal a vizsla nem jött. Volt, hogy felfedeztem már benne vicces dolgot is (nagyon-nagyon keresem), például amikor egy kiránduló család mellett futottunk el, kb. egy kilométerre a Lajos-forrástól, és a két kiscsaj kicsit nyafogott, hogy milyen messze lehet még az a hülye forrás, mire Kálmán2 közölte velük, hogy már nincs messze, csak úgy hét-nyolc kilométer.
:D
Meg amúgy nagyon kedves és nagyon figyelmes. Iszonyú sokat tud a földrajzról, geológiáról.
És még én tartom őt egyszerűnek...
De valahogy nincs kémia. Pedig külsőre ezerszer inkább esetem, mint Tódor1.
Ki érti ezt?
Hátha még kialakul.
Jó lenne.
Vasárnap meg maraton, úgyhogy most persze ezerrel parázok, hogy beteg leszek-e, köhögök, kicsit a vesém is érzem, úgyhogy remek hipochonder vagyok.
Mert úgy egyébként, ha egészséges maradok, azt gondolom, minden adott egy jó maratonhoz (főleg, ha a négy órát elengedem, amikor kell), mert lelkiismeretesen felkészültem..
A tegnapi 15 kilométer fantasztikusan jól ment, ez volt nekem az ideális futóidő, hogy igazából hideg már picit. Ennél sajnos vasárnap várhatóan melegebb lesz, de remélem, cserébe néha beborul az ég.
Csak maradjak egészséges.
Isztambulban is futottam, azért nem volt túl komfortos vadidegen terepen, de amikor beérkeztem a Yildiz parkba, onnantól elfogytak az emberek is (addig nem lehetett haladni a járdákon), és egyébként is gyönyörű volt, ott csak a bóklászó cicák állítottak meg időnként.
Meg kicsit para volt, mikor három felől kezdték rá a müezzinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése