Nem jó ez így, ezt én is tudom.
A megoldást viszont még nem.
Ma fél öt körül ébredtem, eleinte még örültem is, valahogy bíztam benne, hogy visszaalszom, és még majdnem két órát lehet - de aztán ahogy telt az idő, nem sikerült, viszont egyre több gondolat kavargott kéretlenül a fejemben. A szokásos...
Az amúgy is ócska és kimerült hangulatomra meg rátett egy lapáttal egy "kedves" hölgy a 47-esen.
Innen is üzenem neki, hogy remélem, a saját reggelét és napját nem tudta úgy elrontani, mint az enyémet. Ha ő ettől boldog...
Nem volt kivételesen nagy tömeg,ettől függetlenül sokáig az ajtóban álltam (hegedű, táska meg egy szatyor, amiben N-nek viszek egy fekete anyagot köpenynek Halloweenre), mert nem nagyon mennének beljebb az emberek. Egy idő után végre leszálltak annyian, hogy beljebb tudtam húzódni.
Előttem egy kb. 50-es nőci ült a széken (asszem roki szék, de a nő nem tűnt annak..). Hát én szépen elővettem a könyvem, és olvastam. Nem egyszerű mutatvány állva, bal vállamon hegedű, jobbon a táska, bal kezemen (amivel kapaszkodok) még a kis szatyor is lóg a palástnak való anyaggal, de hát ügyes vagyok, olvasgatok úgy, hogy a könyv a jobb kezemben van.
Egyszer csak a szemem sarkából észreveszem, hogy az úrinő mindenféle pofákat vág. Véletlenül se szólt volna, de levágtam, hogy a bal kezemen lógó szatyor (amiben semmi éles vagy nehéz nincs) néha véletlenül hozzáér.
Úgyhogy szó nélkül átteszem a kurva szatyrot a jobb kezembe, azzal kezdek kapaszkodni, könyv át balba, így nem zavarja az úrinőt a szatyrom.
Következő, amire eszmélek, hogy feláll, elhalad előttem az ajtóhoz, és ott aztán kurvára puffog.
Máskor ezzel nem törődök, de már ki vagyok én is készülve. Megkérdeztem szépen, hogy mégis mi a baja?
Hát hogy miért nem állok félre, amikor van hely, és látom, hogy le akar szállni
????
Mondom, hogy olvastam, nyugodtan szólhatott volna, de egyébként is van egy csomó hely, gond nélkül el tudott jutni az ajtóhoz, plusz amikor észrevettem, hogy elhalad, igenis hátrébb léptem.
Erre megint mondott valamit
Én meg, hogy figyelem a környezetemet, igyekszem nem mások útjában állni...
aztán már majdnem elbőgtem magam
tudom, hogy nem éri meg
hogy hülye picsa
De mire jó ez???
Én ha nem tudok, vagy félek, hogy nem tudok leszállni, egyszerűen szólok, hogy "elnézést". Sose szokott ebből baj lenni (kivéve, ha megint hülye bunkókat fogok ki).
De már a szatyromnál se szólt volna (nekem nem kötelességem észrevenni), de amikor mégis észreveszem és orvoslom a problémát, akkor sincs semmi köszönöm vagy ilyenek, még én vagyok a hibás.
A nővérem ezek miatt jár már biciklivel, ha teheti...
Nem lenne rossz, de egyrészt még mindig nem oldódott meg a biciklitárolás otthon, melóhelyen nincs rendes zuhanyzási lehetőség, nagy esőben és hidegben amúgy se opció.
Valamint ahogy mostanában állnak a dolgok, olvasni gyakorlatilag csak a vilin van időm (meg pár perc az ágyban, amíg el nem ájulok). Vezetés vagy bringázás közben nem lehet olvasni...
Persze bunkó emberekkel telezsúfolt villamoson se az igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése